– A múlt hét egyszerre volt ünnep és hideg zuhany az ön által vezetett intézet számára. Százhuszonöt végzős vette át az oklevelét, ám eldőlt, hogy nincs tovább, bezár az intézmény. Miért?

Fotó: Szigeti Tamás

– A Corvinus Egyetem vitathatatlanul a legjobban minősített oktatási intézmény a különféle hallgatói, munkáltatói és felsőoktatási szakmai nemzetközi rangsorokban, ehhez képest az elmúlt másfél évben sorra jelentek meg hírek a megszűné-séről, szétdarabolásáról, más intézményekkel való összevonásáról, ez elsősorban a másoddiplomás szakokra hatott negatívan. Míg az elmúlt évtizedekben 3-400 fős évfolyamok indultak, 2012-re visszaesett a jelentkezések száma.

– Nem lehetett volna a helyzetet átmenetileg valamilyen módon kezelni? Mégiscsak itt folyt a legszélesebb spektrumú másoddiplomás szakközgazdászképzés Magyarországon, ráadásul önfenntartó módon.

– Az intézet nemcsak önfenntartó, de az egyetemnek nagy hasznot hozó negyvenéves működése annak volt köszönhető, hogy idejében reagáltunk a gazdaság rezdüléseire, a munkaerőpiac
igényeihez igazítottuk a kurzusokat. Az elmúlt két évben azonban a potenciális hallgatók részéről megcsappant az érdeklődés. Egyfelől maguk a munkavállalók is egyre kevésbé engedhették meg maguknak, hogy időt áldozzanak továbbképzé-sükre, másrészt a munkáltatók sem nagyon vállalták, hogy taníttatják alkalmazottaikat, inkább kész szakembereket kerestek. A tendenciát fokozták az egyetem körüli negatív hírek, és ez bizonytalanságot, kivárást okozott.

– Hogyan tovább?

– A KTI feladatait a Corvinus karai veszik át, ugyanakkor nem tudni, mi lesz az intézményes szakfejlesztéssel, egyáltalán a szakközgazdászképzés egységes megjelenítésével a külvilág felé, ami eddig az intézet feladata volt. Most ősszel kelle-ne jelentkezni a jövő februárban induló képzésekre, ám még tájékoztató kiadvány sem jelenik meg, holott éppen ezzel tudta az intézmény a hallgatók érdeklődését a leginkább felkelteni.

– Mit gondol a felsőoktatásban zajló átalakításról, milyen rostálást eredményez a szektorban?

– A hozzánk hasonló, 6–16 milliós országokban sehol sincs negyvennél több intézmény, nálunk hetvenkettő. Ésszerű, szakmai és területi elvek alapján a felsőoktatás racionalizálása indokolt, de nem egyik pillanatról a másikra, hanem tervezet-ten, hosszú távon kiszámítható módon, az érdekeket kölcsönösen összehangoltan. Ez erőforrás-koncentrációt, színvonal-emelkedést, egyúttal költségcsökkentést is eredményezhet. A racionalizálás a demográfiai folyamatok és a munkaerő-piaci igények miatt is indokolt, s azért is, mert a helyi érdekek torzítják a képzési szerkezetet. Presztízsmegfontolásokból akkor is ragaszkodnak városok, megyék intézményeikhez, ha azok nem kiváló színvonalúak. S végül, a nemzetközi ver-seny is rákényszeríti a hazai felsőoktatást a megújulásra. Jelen pillanatban egyik szereplő sem érezheti páholyban magát. Lehet, hogy több intézmény feladja céltalan harcát a megmaradásáért, s a megmaradók megerősödhetnek. Már ha ké-pesek lesznek alkalmazkodni a piaci és tudományos követelményekhez.

– Hosszú hónapok után tárgyalóasztalhoz ülhet Magyarország, július 17-én kezdődnek az IMF–EU-tárgyalások, azonban ahelyett, hogy erősödött volna a forint, alig mozdult, a CDS-felár pedig enyhén drágult. Mikorra lesz ebből megállapodás?

– A tárgyalások megkezdése sokáig húzódott. Ha a megbeszéléseknél is hasonló történik, akkor a befektetőknek a törökök hasonló, halogató taktikája jut majd eszébe.