A főpolgármester semmilyen nyomást nem érzékel Simicska Lajos részéről, s azt még nem tudja, hogy egyeztetnek-e újból a BKV-ról Orbán Viktorral.

– A múlt pénteken leszavazta a parlament a dugódíjat, ez azért is furcsa, mert még a módosítást előterjesztő főpolgármester-helyettesek sem támogatták saját előterjesztésüket. Mi történt?

FOTÓ: BÁNKUTI ANDRÁS

– A Duna-stratégia-konferencián voltam Németországban, ezért nem tudom pontosan a részleteket. Első megközelítésre valóban elég szokatlan a dolog, hogy valaki ellene szavaz a saját előterjesztésének. Mégis azt kell mondjam, mellékes körülmény, a lényegen semmit nem változtat: a magam részéről ugyanis soha nem ragaszkodtam a dugódíjhoz. Számos más alternatíva létezik, számunkra egyáltalán nem volt fontos, hogy a dugódíj szerepeljen a kormány-főváros megállapodásban. A nemzetgazdasági tárca amellett döntött, hogy a dugódíj legyen az egyik eleme a BKV finanszírozásának. Most, hogy a parlament leszavazta, nem tudom, hogyan alakul a helyzet, mert az előző kurzusban az SZDSZ és az MSZP bevállalta 2013-as határidővel a bevezetését, ráadásul a 4-es metró uniós támogatásának feltételeként.
<#zaras_figyelo#>
– Bár ők nem a bevételekre hivatkoztak. Azt mondták, hogy forgalomszabályozó s a környezeti terhelést csökkentő eszköz lehet.

– Ez nem igaz. Az MSZP frakcióvezetője nyilatkozta, hogy évi 50 milliárdos bevételt vár a dugódíjból, s tulajdonképpen ezzel magyarázta azt az ötletet, hogy díjmentes lehet a közlekedés. Nem kell mindig kitalálni valamit, egy lehetetlen hamu-kát, a hagyaték mentegetésére.

– Akkor most a történtekből mi következik?

– Az, hogy esetleg veszélybe kerülhet a 4-es metró uniós támogatása, mert az Európai Bizottság határozatában a dugódíj is szerepel. Ezért az uniós támogatás tulajdonképpen lebeg. Hogy lehet-e az unióval ezt tisztázni vagy nem, azt én nem tudom. De az biztos, abba kéne hagyni, hogy a jelenlegi kormány és a jelenlegi városvezetés rögeszméje a dugódíj. Nem így van. A másik, ami következik a pénteki parlamenti döntésből, hogy a dugódíjat be kell valamivel helyettesíteni, külön-ben 2013-tól nem finanszírozható a BKV. Egy ekkora és ilyen mértékben eladósodott közszolgáltató céget csak pénzforrásból lehet működtetni. Ha az állam tényleg ki akar vonulni a finanszírozásból, akkor egyéb bevételi lehetőséget kell bizto-sítani. Be kell valami egyébbel helyettesíteni.

– Ez lehet a hídpénz?

– Hagyják már ezt a hídpénzt!

– Nem ön mondta, hogy ez is szóba jöhet?

– Nézzék, itt bizonyos fogalmakat életveszélyes kiejteni, mert valaki lecsap rá, és mindjárt tényként igyekszik bemutatni. New York mintájára merült fel annak a kombinációnak az elvi lehetősége, hogy egy kisebb belső mag, a szigorúan vett belváros legyen a zóna, és a hidakon szedhetnének hídpénzt. Ebből már semmi nem lesz, a gondolkodás egyik elemeként merült csak fel. Egyébként a kormány-főváros megállapodásban a hídpénz nem is szerepel. Harmadszor is hangsúlyo-zom, csak gondolkodtunk róla.

– Akkor milyen alternatíva képzelhető el a finanszírozási hiány befoldozására?

– Van még vagy tíz alternatíva a kormány előtt. El lehet osztani másként az iparűzési adót, kaphat belőle többet a főváros, nem csak 47 százalékot, s köteles lenne a tömegközlekedés finanszírozására fordítani. Lehet szó elméletileg közleke-dési adóról, visszakaphatja a kerületektől a parkolási díjakat a főváros. Egyébként ezt sem kellene különösebben indokolni, hiszen a parkolási díjaknak hol lenne természetes módon a helyük, ha nem a fővárosi közlekedésben. Igaz? Ez sem ördögtől való gondolat. A teljesség igénye nélkül mondtam most önöknek példákat. Felmerül a közszolgáltató cégek megadóztatása, a közművezetékeik után. Ez persze azt jelentené, hogy a város önmagát adóztatja meg, hiszen nagyjából ugyanilyen nagyságrenddel kevesebb osztalékot tudnának fizetni ezek a cégek a fővárosnak.

– Ami megint csak hiányozna a költségvetésből.

– A költségvetésből biztosan hiányozna, különösen, ha azt veszem, hogy a metró befejezéséhez nagyon komoly összegek hiányoznak még.

– Hogyan módosul a 4-es metró átadása?

– Sajnos nem elkerülhető, hogy leírják: a Demszky-vezetés bevállalta a dugódíjat, attól kezdve ez létezik. Azt, hogy hogyan lehet ebből kimászni, nem tudom. Láthatólag nem kapott támogatást a főváros lakosságától a dugódíj. A parlament eldöntötte, nem lehet, holott az előkészítés még bőven folyamatban van, csak egy év múlva kellett volna bevezetni, az uniós határozatban benne van, majd akkor valaki megmondja, hogy ilyenkor mi a teendő. Mi nagyjából olyan helyzetben vagyunk, hogy semerre nem tudunk lépni, két ellentétes döntés van érvényben.

– Folytatódik az építkezés?

– Igen, hiszen a határidőt nem módosítottuk. Kínkeservesen hoztuk helyre az Alstommal kötött rendkívül rossz szerződést, még hátravan a legalább olyan rossz Siemens-szerződés módosítása. Ezt a hagyatékot az ellenségemnek sem kívá-nom, higgyék el.

– Ha már a főváros kezét megkötő szerződések kerültek szóba, mennyire tartja előnyös üzletnek a Fővárosi Vízművek Zrt. francia kisebbségi részvényeinek a visszavásárlását?

– A 12,3 milliárdos vételárat a vízművek hitelből fizeti ki, ezt bőven fedezi az itt maradt menedzsmentdíj, hiszen 20–30 milliárd forint között van, amit már a Suez nem visz ki a következő tíz évben. A két és fél milliárdos hitelüket vállalta át köz-vetlenül az önkormányzat. Mindenképpen előnyös a megállapodás, hiszen a főváros visszaszerezte legfontosabb stratégiai cégét, s ahelyett, hogy 16,5 milliárdot fizetett volna, mint ami az eredeti szerződésben állt, 12,3 milliárdért vásárolta meg. Nem hiszem, hogy rossz üzletet kötöttünk. A 12,3 milliárdot a főváros őszig megelőlegezte a vízműveknek.

– Kedvet csinál-e ez más közműcégek visszavételéhez is?

– Nem mindenütt ugyanaz a helyzet, például a szakemberek jelenlegi álláspontja szerint a gázművek részvénycsomagjának a visszavásárlásával nem nagyon érdemes foglalkozni, mert kevesebb lenne a haszna, mint a kára. A csatornázási művek határeset, azt most vizsgálják a szakértők. Még nem dőlt el, hogy megpróbálkozunk-e a visszaszerzéssel vagy nem. Ha a város számára kedvező, akkor természetesen azt is megpróbáljuk.

– Korábban ön sem cáfolta, hogy bizonyos fideszes érdekcsoportokkal nem mindig egyszerű a kommunikáció, s ez megnehezíti a város működését is. Sikerült-e a konfliktusokat rendezni például Simicska Lajossal?

– Ez egy érdekes dolog, hogy folyton nekem szegezik a kérdést Simicska Lajossal kapcsolatban. Kétségtelen, hogy ismerem, néha találkozunk is, és a fővárost közvetlenül nem érintő nagypolitikai, társadalmi és egyéb kérdésekről váltunk né-hány szót. Higgyék el, hogy rám Simicska Lajos irányából semmilyen nyomás nem hárul. Nem tudok róla, hogy a főváros bármilyen üzletet kötött volna az én hivatalba lépésem óta Simicska Lajos cégeivel, ilyen nincsen. Lehet, hogy egy újság-írónak ez nem jó hír, de ez az igazság.

– De talán nem véletlen, hogy nyilvánosságot kapott a találkozójuk, amelyről csak annyit lehetett tudni, hogy elbeszélgettek a családról.

– Kaptam egy újságírói kérdést, hogy gyakorol-e nyomást rám Simicska Lajos, erre válaszoltam, hogy nem. Ugyan néhány hónapja találkoztunk, erről meg arról váltottunk néhány szót, valóban egyik eleme a család volt. Simicska Lajosról ugyanis tudom, hogy nagyon családszerető ember, akármilyen furcsán is hangzik ez egyesek számára, és így tényleg szóba került a család kérdése. Elmondtam, hogy mi az én kapcsolatom Simicska Lajossal, ennél többet nem tudok mondani akkor sem, hogyha csalódást okozok vele.

– És a kerületi polgármesterekkel mi a helyzet? Velük sikerült-e rendezni a konfliktusokat?

– Mit értenek azon, hogy kerületi polgármesterek? Mind a 23 polgármestert?

– Korábban a forrásmegosztás kapcsán Rogán Antallal nyílt ellentéteik voltak. Ezek elsimultak?

– Nézzék, ne játsszunk szembekötősdit, mindenki tudja, hogy Rogán Antallal nem a forrásmegosztás miatt voltak ellentétek! De erre már nem kívánok visszatérni, azóta nagyon különváltak az útjaink. Az én ismereteim szerint, bár én csak a saját érzéseimről tudok beszélni, ezek az ellentétek megszűntek. Ami a BÖSZ nevű csoportosulás körül volt, az nem kifejezetten pozitív emlék számomra, hiszen távollétemben hozta valaki létre, nem azzal a céllal, mint amiről a kommunikáció szólt. Ez a dolog is elveszítette már az aktualitását az önkormányzati törvény elfogadása óta. Nem lett annyira rossz ez a törvény. Lehetne jobb is, de sokkal kevésbé lett rossz, mint ahogy tavaly júniusban kinézett. A kerületi polgármesterek többségével nekem nem volt soha problémám. Akivel volt, egy-két konkrét ügyben, például a budai villamosok ügyében Láng Zsolttal, azzal pedig kifejezetten jó munkakapcsolat alakult ki azóta. Úgy gon-dolom, hogy ez a főváros versus kerületek történet alapjában elveszítette már az aktualitását. Ehhez képest sokkal nagyobb probléma, hogy az új struktúrában mennyire lesz működőképes a főváros és a kerületek. És ez már nem főváros-kerületek ellentét, hanem valami egészen más. Az más kérdés, hogy voltak, vannak bizonyos természetes főváros-kerület érdekellentétek. Higgyék el, kialakítható úgy egy struktúra, hogy abban ab ovo kódolva vannak a működési zavarok. Őszintén szólva kezd kezelhetetlenné válni, hogy egyidejűleg több pozícióban ülő politikusok önmagukkal is rendre összeegyeztethetetlen helyzetbe kerülve, kiszámíthatatlan módon döntenek. Nemegyszer előfordult, hogy egyik köztestületük-ben a másik ellen, olykor egyenesen önmaguk ellen szavaznak. Mintha nem is akarna senki rendet.

– Orbán Viktorral mikor tekinti át az új helyzetet?

– Konkrétan a dugódíj behelyettesítésével nem a miniszterelnök úr foglalkozik, hanem az NGM, ott is a költségvetés egyik szakértőjeként számon tartott Naszvadi György államtitkár úr, tehát valószínűleg vele beszéljük meg ezt a kérdést. Júli-us eleje van, 2013-as, 2014-es finanszírozásról beszélünk, tehát az év hátralévő részében van idő arra, hogy a dugódíj behelyettesítéséről megegyezzünk. Nem hinném, hogy akad egy ember is, akinek el kell magyarázni, pénz nélkül a BKV nem működhet. Több mint 5 milliárdos megtakarítást csikartunk ki a cégből, létszámcsökkentést hajtottak végre, a prémiumokat a töredékére vettük vissza. Vagy akarunk fővárosi tömegközlekedést, vagy nem akarunk. Ha akarunk, akkor a forrásokat biztosítani kell, ez az eladósodott város ezzel az eladósodott céggel önerőből nyilvánvalóan nem tudja megtenni. Ennek ismeretében kell állást foglalni.

– Ilyen horderejű kérdésben azért nem Naszvadi Györggyel fog megállapodni, hanem valószínűleg a miniszterelnökkel. Tervbe van-e véve egy újabb találkozó? Milyen rendszerességgel szoktak találkozni?

– Öt éve ott ülök a Fidesz országos elnökségi ülésein állandó meghívottként, tehát átlagban kéthetente tudok beszélni a miniszterelnökkel. Hogy külön emiatt ezenkívül lesz-e találkozónk, azt nem tudom megmondani.

– A BKV finanszírozásáról azért korábban folytattak külön egyeztetést.

– Elképzelhető, hogy most is beszélünk erről. Bár a kormány és a főváros megállapodásának összes többi eleme érvényben marad.

– Mekkora összeg esik ki a dugódíj elvetésével?

– Mintegy 20 milliárd forint, de hangsúlyozom, az MSZP 50 milliárdot remélt a bevezetésétől. Mi ennyit nem akartunk, de 20-30 milliárd forint kiesést minimum pótolni kell, az sem bizonyos, hogy ennyi elegendő lesz. Ennek hiányában viszont biztosan nem működtethető a BKV.

– Olyan nyilatkozatokat olvastunk az interneten, hogy az állam fokozatosan ki akar vonulni a fővárosi közlekedés finanszírozásából. Mi lesz, ha megvonják a 36 milliárdos állami normatívát?

– Nézzék, én soha nem követem el azt a hibát, hogy az internetről szerzem be az értesüléseimet, mert ha abból indulnék ki a munkám során, akkor sokkal több hibát követnék el. A normatív támogatás nem 36, hanem 32 milliárd, 23-at jövőre is megkap a főváros. Az állam fokozatosan óhajt kivonulni. Erről nem tudok mást mondani. Én a fővárost vezetem, nem az országot. Azt nem én döntöm el, hogy a kormány milyen állásfoglalást hoz azzal kapcsolatban, hogy milyen ütemben vo-nul ki. Egyet tudok, az éppenséggel előfordulhat, hogy gyorsabban akar kivonulni, mint ahogy a forrásokat pótolni lehet. Nem mondom, hogy így lesz, de elméletileg nem zárható ki. Ez esetben összeomlik a BKV. Hosszú távon nem hiszem tarthatónak, hogy a főváros ilyen keveset kapjon vissza az itt megtermelt GDP-ből.

– Az elkövetkező hetek egyeztetései során dől el, hogyan állapodik meg a főváros és a Nemzetgazdasági Minisztérium?

– Ez egy nagyon rossz kérdés. Az elkövetkező hetek kérdése, hogy a dugódíjat miből helyettesítjük. Amit önök kérdeztek, az nem az elkövetkező hetekben dől el, hanem 2013-ban és 2014-ben.

– Azt gondoltuk, hogy a stratégiai tervezés már most megkezdődik.

– Rosszul tetszenek gondolni.

– A fővárost terhelő adósságszolgálat visszafizetése okoz gondot?

– Folyamatosan súlyos problémát okoz, hiszen a fejlesztések teljes lelassulását vonja maga után. A BKV adósságállományát sikerült refinanszíroznunk, 9 bankkal 2015. december 31-ig az állam készfizető kezességet vállalt. A jövő év nem lesz súlyos ilyen szempontból, 2014-ben már közel 10 milliárdot törleszteni kell. A 2015-ös év pedig rendkívüli nehézségeket vetít előre, 50 milliárd forintot kell visszafizetni. Ha nem volna az állami kezességvállalás, nem merném azt mondani, hogy gond nélkül megúszható.

FOTÓ: BÁNKUTI ANDRÁS

– S a 4-es metró építéséből fakadó fizetési kötelezettség?

– Az még nem kalkulálható. A kivitelező cégeknek csak a késedelemből származó többletkövetelése már most 100 milliárd felett jár, úgyhogy nagyon nehezen prognosztizálható, mi lesz a végösszeg. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy az egész metróberuházás és a 17 metrószerződés a legnagyobb felelőtlenség kategóriájába tartozik a várossal szemben, hosszú távon minden forrást leköt, csomó bizonytalanságot tartalmaz, s a városra nézve kedvezőtlen szerződések szület-tek, egyik rosszabb, mint a másik. Ahogy próbálják egyesek ezt a hagyatékot menteni, attól az embernek elmegy a kedve.

– Rendben működhet így a város?

– Az oktatási intézmények sorsa nem egészen világos. A kórházakkal kapcsolatos megállapodást mi még mindig nem írtuk alá. A metró kötbér- és kárigényeinek a sorsa bizonytalan. A dugódíj miatt az uniós támogatás is bizonytalan. Annyi a bizonytalansági tényező a rendszerben, csak azt tudom mondani, hogy emberi számítás szerint a főváros az ez évi költségvetéséből a működését jelen pillanatban biztosítani tudja. De azt, hogy ezek a bizonytalanságok mit eredményeznek az év második felében, nincs ember, aki megmondja. S persze az is lehetséges, hogy ha az oktatási intézmények elkerülésével – az új, feladatarányos finanszírozás címén – több forrást vonnak el, mint amennyit az oktatásra eddig kapott a város, akkor súlyos problémák keletkezhetnek, s ugyanez igaz a kórházak esetében is.

– Ezt még most, a jövő évi költségvetés elfogadása előtt sem látja tisztán?

– Nincs végleges költségvetés. Csak akkor tudjuk felmérni ennek hatását, ha a végleges költségvetést látjuk, beleértve a főváros-kerületek forrásmegosztást is.

– Ezek szerint működik az a kormányzati taktika, hogy mire lehetne lobbizni a pénzekért, addigra lezárul a költségvetés?

– Erre nem kívánok reagálni. Nem nekem való kérdés. Ne csalogasson olyan utcába, ahonnan nem tudnék visszajönni.