A biogyümölcsök- és zöldségek átlagosan nem táplálóbbak, mint hagyományos társaik, és a várakozásokkal ellentétben az E.coli baktérium sem fordul elő ritkábban bennük - derül ki egy 240 tanulmány adatait összegző 2012-es elemzésből. Dena Bravata, a kutatás egyik résztvevője elmondta: a projekt kezdetén bíztak abban, hogy olyan összefüggéseket találhatnak, amelyek alátámasztják a biogazdálkodás elsődlegességét - nem így történt.

Sok fogyasztó a növényvédő szerek hatásainak elkerülése érdekében vásárol biotermékeket - Miller szerint ez azonban hibás logika. Bár a nem organikus terményekben több a védőszer-maradék, az esetek több mint 99 százalékában a mért értékek nem lépik át a biztonsági küszöböket. A természetes és szintetikus vegyi anyagok ugyanolyan valószínűséggel produkáltak rákos elváltozásokat az állatokon végzett kísérletek során; a drága biotermékeket fogyasztók mindössze az őket érő kapcsolódó hatások 0,01 százalékát befolyásolják.

Ráadásul az amerikai és európai szabályozás „bio" fogalmai olyan bürokratikus konstrukciók, amelyeknek kevés értelme van. Az uniós eljárás gumiszabálya a helyi éghajlati, kulturális és strukturális különbözőségekhez igazodva a biogazdálkodás során is engedélyezi - szigorúan felsorolt - szintetikus anyagok használatát. Az EU-ban bio címkét kaphat az a növény is, amely 0,9 százalékig, nem szándékoltan tartalmaz, akár génmódosított összetevőket is. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban: az amerikai tiltólista is hosszú, de akadnak kivételek.

A természetes élelmiszerek fogyasztói számára fontos szempont, hogy a termékek előállítása zöld úton, a környezetet védve történik. A biogazdaságok hozama azonban általában 20-50 százalékkal alacsonyabb a hagyományosnál, illetve a zöldgazdaságok több vizet is fogyasztanak. Egy közelmúltban közzétett brit tanulmány szerint a természetes farmok ammónia és dinitrogén-oxid kibocsátása, illetve a nitrogén-kimosódás egységnyi termés esetén magasabb, mint a nem-bio gazdaságokban. Az emberi tényező háttérbe szorulását Blake Hurst amerikai gazdálkodó is kiemeli: a biofarmokon végzett kézi gyomlálás rabszolgamunkája gyakran a nőkre és gyerekekre marad.

A várakozások dacára az eredmények azt bizonyítják, hogy a nem-bio termékek sokkal költséghatékonyabbak, környezetkímélőbbek és humánusabbak, mint zöld társaik.

Henry I. Miller orvos, a Stanfordi Egyetem Hoover Intézetének munkatársa. Miller alapította az Amerikai Élelmiszer-, és Gyógyszer Ellenőrző Hatóság biotechnológiai irodáját. Legutóbbi könyve The Frankenfood Myth címmel, Gregory Conko társszerzővel jelent meg.