Tegnap nyitotta meg kapuit immáron huszonkettedjére a Budavári Borfesztivál, ahol - állandó tettestársunkkal, a Katolikus Rádió tudósítójával - egészen különleges rezgésekre lettünk figyelmesek. Mert rendben van, hogy az idei szlogen szerint Bor és Nő mindig másért szép, és még érthető is volna, hogy efféle társaságban mutatkozik meg Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter vagy António Jorge Mendes portugál nagykövet, de mit keres efféle világi hívságok között Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke? Kozma atya vitán felül a hazai vallási közélet egyik legeredetibb figurája, és érdekes, de egyáltalán nem lóg ki a fesztiválos népek közül. Vallása nem tiltja a bor fogyasztását, a kereszténységnek esze ágában nem volt az alkoholos italról leszedni a keresztvizet, sőt, kifejezetten szakralizálta azt, és rítusai középpontjába helyezte.

Jóllehet nem katolikus blog írására adtuk a fejünket, annyit azonban szeretnénk leszögezni, hogy az idei borfesztiválon nehéz dolga lenne Krisztus urunknak: valódi csoda kellene ahhoz, hogy a megjelent borászok toptermékeinél élvezetesebb borokat változtasson át mégoly kristálytiszta patakvízből is.

Mert itt van például rögtön a főbejárattól alig féldeci távolságra a friss házas Csetvei Kriszta, akibe - vallásra, hitre, erkölcsre való tekintet nélkül - mindenki azonnal szerelmes lesz, ha megkóstolja Somlón termett, de Móron érlelődött borait. Kriszta számára a reduktív juhfark meg a móri tramini vagy NapHoldCsillag sorozat szimpla ujjgyakorlat, a női mélység és a - hogy ismét idézzük a Katolikus Rádió omniprezens tudósítóját - bozonisztikus előrelátás a Kő-Papír-Ollóban teljesedik ki. A sorozat Kő nevezetű darabjából mindössze 600 palacknyi készült, zempléni tölgyben és finom seprőn érlelődött a hegy leve - ennél jobb nemigen történhet olaszrizlinggel.

Szóval, ha ezt jelenti a friss Bor és Nő szlogen, akkor mi máris elkötelezett nagyköveteivé lettünk, és azt kívánjuk, temessenek el néhány Csetvei-hordó alá, s finom seprő zárja le szemünket. Azért is adekvát inkább a nőkről írni, mert hiába lep meg Garamvári Vencel már megint csúcsminőségű pezsgőkkel és Cabernet Sauvignon - Merlot cuvée-jével, nem illik kifecsegni a borozgatás közben hallott insider információkat. Pedig ha többet iszunk, nyilván nem álljuk meg, hogy elmeséljük, hány pohár Garamvári-pezsgő után bólintott rá Orbán Viktor miniszterelnök arra, hogy tavaly végre csökkentsék a pezsgőt készítő borászok terheit, és mennyi ideig vitatkozott a Vidékfejlesztési Minisztérium a Nemzetgazdasági Minisztériummal, mígnem a miniszterelnök egy huszárvágással megoldotta a sok termelőt terhelő kérdést.

Hölgytársaságunk még bírja szusszal, de már unja a politikát, ezért megkóstoltatjuk vele a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter standjánál a Matias Pince 2009-es zweigeltjét, amely a hazai zweigelteknél unortodoxabb, férfias, testes ital, de az arcán nem látunk felhőt átsuhanni. Nem véletlen, hogy csont nélkül bekerült idén a Pannon Top 25-be. És akkor, amikor már nem is gondolnánk, hogy fokozni lehet a jókedvünket, meglátjuk az etyeki Kertész Zoli integetését. Először csak az tűnik fel, hogy messziről furcsa üledéknek látszó dolog figyel a Carla pezsgője poharaiban, de közelebbről megvizsgálva, kiderül, kaviár az, méghozzá vörös. Na most kinek jut eszébe kaviárt rakni a pezsgőbe? Szerencsére senkinek. Arról van szó ugyanis, hogy a mindig új utakat kereső ambíciózus Kertész pince összefogott a kézműves csokoládéiról is ismert Vanya Gáborral, és elképesztően kifinomult technikával, minden mellékízt nélkülözve készítettek jó borokból a kaviárra megszólalásig emlékeztető "borkaviárt". A cucc nagyon üt, különösen ha egy kis eperzselével megbolondítjuk a pezsgőt. Társaságunk hölgytagjai csak egy kortyot ittak, de a pezsgő-borkaviár-eperzselé azonnal hatott: nem tudott olyan férfiember az útjukba kerülni, akiben ne látták volna meg azonnal a kivételes elmeerő és páratlan daliaság legszerencsésebb ötvözetét.

Ez fokozottan érvényes volt akkor, ha az illető borászként jelent meg a fesztiválon. Ha nem lett volna Koch Csaba mellett ifjú felesége, talán még házassági ajánlattal is megtalálják, pedig akkor még nem is kóstolták 2012-es, nagydíjas Kadarkáját. Hagytuk is, hogy megigyák mind egy cseppig, mert ránk nagyobb feladat hárult: a Pécsi Borozótól 92 pontot kapott Csanád cuvée lehet Koch Csaba új arca. Vagy ha az arca nem is, de talán a lelke: a 40% Cabernet Franc, 30-30% Cabernet Sauvignon és Merlot házasítás klasszikus bordeaux-it ígér, ám ehelyett jön a balhorog. A bor még jócskán fog palackérni, de tanninjai, alkoholja ellenpontozzák a laza savakat, és a bor úgy lesz behízelgő, hogy karakterétől fényévekre van a behízelegni akarás.

Mivel hölgytársaságunk csak nem akar kijózanodni, kénytelenek vagyunk emelni a tétet. Jön Takler Szente-völgyi kísérletező kékfrankosa, ami a pincészet egyik legbátrabb vállalkozása, olyan volt, mint lapot húzni 19-re, de a kísérlet bejött: a kis tételből már alig lötyög néhány palacknyi, miközben egyáltalán nem olcsó. Hasonlóan bátor vállalkozás Egerben Kovács Nimród 500 palackos Grand Bleu kékfrankosa. A 2009-es szüret nyomán megszületett csúcsbor félezer méter magasságban termett, első töltésű bükki tölgyfahordóban tüzesedett, és most érdemes inni - amíg még van belőle. Mivel sötétedik, így a hölgyek nem vallanak szerelmet Nimródnak, ám Lenkey Géza nem ússza meg: a fantasztikus egyensúlyú, ásványosságában verhetetlen desszertbor, a 2008-as Dárius megkóstolása előtt még csak tisztességtelen ajánlatokat kap, utána viszont már erőszakkal kell lefejtenünk a nőket az értetlenkedő, ám továbbra is alázatosan mosolygó Gézáról. És akkor még a koncertek, programok közelébe sem értünk, pedig ilyenekből is lesznek bőven. Akik esetleg a hétvége során szeretnék Nikola Parov, a Ghymes, esetleg a Csík Zenekar vagy Szakcsi Lakatos Béla koncertjét is élvezni, kérjük, csak mértékkel itassák a hölgyeket.