- Fel voltunk rá készülve. A piac másfél évvel ezelőtt visszaigazolta törekvéseink helyességét, az unió értékítélete mostanra érte utol a befektetőkét.

- Mégis miből mérték le a piac visszaigazolását?

- Mi a bizalmat olvassuk ki abból, hogy a nemzetközi színtéren az érdeksérelmek miatt permanens konfliktusban lévő ország papírjai egyre kisebb kamattal, egyre nagyobb mértékben fogynak el.

- Úgy, hogy a jelenlegi hozamszintek is még mindig szép nyereséget ígérnek a fejlett piacokhoz képest, hát még a korábbiak. A kormány interpretációja szerint tehát csak és kizárólag a saját munkájának gyümölcse, hogy van befektetői érdeklődés, ehhez semmi köze a világot jellemző pénzbőségnek?

- Nem azt mondtam, hogy a pénzbőségnek ehhez nincs köze, de mikor a világ számos országának állampapírjait nehezebben lehet eladni, mások pedig az IMF-re szorultak, akkor a mi történetünk bizony a bizalomról szól.

- A szerdai döntéssel véglegesnek tekinthető, hogy megszűnt ellenünk az eljárás?

- Ne bontsuk még ki a pezsgőket, várjuk meg azért a júniusi Ecofin ülést, bár azt gondolom, bármi más döntés skandalum lenne. A bizottsági bejelentés körítése, a másik négy, velünk együtt vizsgált ország makrogazdasági számai alapján az eljárás lezárása az egyetlen reális út.

- Nem dolga, hogy a Bizottság álláspontját fejtegesse, mégis arra kérem, segítsen megfejteni, mi változhatott a testület gondolkodásában, hogy akár az egy hónappal ezelőtti álláspontjához képest is engedékenyebb lett?

- Tényleg nem dolgom, és tudásom sem kellő ahhoz, hogy a bizottság döntéshozatali mechanizmusát elemezzem, de próbáljunk józan paraszti ésszel gondolkodni. Az unió 28 tagállamából huszoneggyel szemben folyik jelenleg túlzottdeficit-eljárás. Ebből most ötöt valószínűleg megszüntetnek, egyet pedig elindítanak, Málta ellen. Tizenhat tagállammal szemben tehát fennmarad az eljárás. Ezen országok túlnyomó részében az államháztartási hiány a közelében sincs az unió által elvárt 3 százaléknak, mégis sokan türelmi időt kaptak az EU-tól a feltételek teljesítésére. Hogyan lehetne akkor elfogadható módon megmagyarázni, hogy egy olyan állammal szemben pedig fenntartják az eljárást, amelyik évek óta 3 százalék alatt tartja a deficitjét? S hogyan lehet általánosan elfogadtatni az unióban, hogy a 3 százalék valóban egy komolyan vehető küszöbérték?

A teljes interjú a Figyelő 23-dik számában olvasható.