Kik viseljék a veszteséget? Elvileg három lehetőség kínálkozik: egyrészt maguk a devizahitelesek, másrészt az állam, tehát mindjárt az adófizetők, harmadrészt a bankok, ami viszont végső soron a betéteseket jelenti. A jelenlegi kormány páratlan demagógiával és jogtorzítással azt üzeni a közvéleménynek, hogy a devizahitel „hibás termék" volt, csakúgy mint a rosszul összerakott mosógép, így azt nyugodtan vissza lehet vinni, a bankok pedig kötelesek „hibátlan termékre" kicserélni. Ez nyilván forinthitelt jelent. Ez két szempontból is rossz üzenet: egyrészt felmenti a hitelfelvevőket minden felelősség alól, másrészt arra ösztönzi őket, hogy ne fizessenek.
NEM ANGYALOK
„Ha a devizahitelek átváltásából fakadó veszteséget az állam átvállalja, akkor világosan ki kell jelenteni, hogy ez az adófizetők terhére történik" - hívta fel a figyelmet Bokros. Azokéra, akik szerinte semmilyen hitelt sem tudtak felvenni, mert szegények. Azokéra, akik a válságot nem hiteltartozásuk növekedése, hanem például munkanélküliség, vagy más jövedelmeik jelentős mértékű csökkenése formájában szenvedik el. Vajon igazságos-e a devizahitelesek terhein enyhíteni úgy, hogy a válság más súlyos kárvallottainak terheit növeljük? „A bankok nem angyalok"- mondja Bokros, ám szerinte osztozniuk kell a felelősségben és a veszteség rendezésében is. De a mérték kérdése döntő. „Ha a kormány ezt az irdatlan méretű veszteséget azonnal és kizárólag csak a pénzintézetekre hárítja, akkor óriási hibát fog véteni, aminek a következményei beláthatatlanok" ¬ szögezi le a volt pénzügyminiszter, a Moma elnöke.