Gyors politikai megoldásra nem lehet számítani. Az Öböl-menti országok pénzügyi segítsége azonban megmentheti az országot a pénzügyi összeomlástól.
Lapzártánk idején csaknem ezer halálos áldozata volt az iszlamista elnök, Mohamed Murszi és a biztonsági erők összecsapásainak. A hadsereg által támogatott kormány júliusban üldözte el Murszit. A kormánytól azt várták, hogy a biztonságot teremt, ezzel lehetőséget ad arra, hogy a normális üzletmenet helyreálljon, ismét elinduljon a tőkeáramlás. A helyzet azonban nem ebbe az irányba mutat. Ha romlanak az állapotok, akkor az első negyedévre kimutatott 2,2 százalékos GDP növekedés tovább romolhat. Márpedig ez is kevés a hivatalosan 13-14 százalékra tett munkanélküliség csökkentéséhez.
Ha terroristákról és bombákról érkeznek hírek, akkor elmaradnak a turisták, márpedig az ágazat a GDP 7 százalékát adja. Az idegenforgalom legkorábban jövőre állhat talpra. Az OECD statisztikái szerint Egyiptomba 2010-ben 14,7 millió turista érkezett. A 2011-es forradalmat követően számuk 9,5 millióra zuhant, majd egy évvel később 11,2 millióra emelkedett. A politikai krízis nyomán az európai utazási irodák felfüggesztették útjaikat, az Egyesült Államok pedig óva inti állampolgárait attól, hogy oda utazzanak.Murszi hatalomból való kiebrudalása után azonban Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek 12 milliárd dolláros, hiteleket, segélyeket és olajat tartalmazó csomagot ígértek Egyiptomnak. Ebből 5 milliárd dollár értékű szállítmány már meg is érkezett. Ez az arab országok elkötelezettségét mutatja az új vezetés iránt. Ezzel a Murszi regnálása alatt fenyegető pénzügyi csőd elkerülhetőnek látszik. A General Motors, a német vegyipari BASF és az Electrolux pár nap kényszerszünet után újraindította tevékenységét az országban. Elemzők szerint, hacsak nem lesz totális káosz, nem valószínű, hogy újra leállnának.
Az állam pénzügyei katasztrofális helyzetben vannak. A hadsereg által támogatott kormány öröksége súlyos. Januártól havi 3,2 milliárd dollár hiányt cipelt magával az államháztartás, az éves kiadási előirányzat csaknem felét.
A cikket teljes terjedelemben keresse a Figyelő 35-dik számában.