A kérdőíven feltett kérdéseket a két felsőoktatási intézmény több mint 2000 hallgatója töltötte ki, 30 százalékuk túl-, míg 10 százalékuk alulértékeli saját képességeit. Jó hír viszont, hogy majdnem 80 százalékuk rendelkezik valamennyi megtakarított pénzzel (bár ez jellemzően 100.000 forint alatti összeg), és csak negyedüknek van vagy volt a múltban valamilyen hitele, beleértve a diákhitelt is. A felmérésből kiderül, hogy nincsenek előnyben a pénzügyi ismeretek terén azok a hallgatók, akik már a középiskolában végeztek ilyen tanulmányokat, ellentétben azzal, amire amúgy számítani lehetne; a tanulmány készítői ezért hangsúlyozzák, a vonatkozó tananyagokat fejleszteni kell. A vizsgált korosztály tagjainak pénzügyi kultúráját sok tényező együttesen határozza meg, például a nemük, az életkoruk, a családi állapotuk, szüleik iskolai végzettsége és lakáskörülményeik. Az alapos tudományos felmérés tanúsága szerint általában minél érettebb valaki, annál fejlettebbek pénzügyi ismeretei is. Az életkor növekedésével ezek a készségek javulnak, a gyermekes, házas vagy már elvált alanyok jobb válaszokat adtak, ahogy azok is, akik töltöttek már huzamosabb időt külföldön.

A pénzügyi ismeretek terén nem mutatkozott különbség a nők és a férfiak közt, azonban a kutatók az alanyok célkitűzéseit is vizsgálták. Kiderült, hogy legtöbb egyetemi vagy főiskolai hallgató hosszú távon szeretné megalapozni a jövőjét, rövid távon pedig szeretné sikeresen abszolválni az éppen aktuális félévet. Úgy tűnik, a közkeletű sztereotípiákkal ellentétben a fiatal férfiak kapcsolat-orientáltabbak a nőknél, az életre szóló pár megtalálása többük számára kiemelt cél. Más sztereotípiákat azonban nem dönt meg a felmérés: valóban több férfi gyűjt autóra, mint nő, ugyanakkor több nő tesz félre pénzt ajándékvásárlásra, mint férfi (az eredményt persze befolyásolhatta, hogy a kutatás decemberben készült). Érdekes még kiemelni, hogy a fiatalok mintegy háromnegyede kockázatkerülő magatartást mutat, ha pénzügyi döntést kell hoznia. Ez egyrészt jó, hiszen azt jelenti, nem vállalnak olyan kockázatos döntéseket, melyek meghaladnák ítélőképességüket. Másrészt azonban a túlzott kockázatkerülés akadályozhatja pénzügyi lehetőségeik kihasználását, amennyiben olyan tranzakcióktól zárkóznak el, melyek hozzájárulhatnának jólétük növeléséhez.