Az Apple-höz, és a Google-hoz hasonló vállalatok rendkívüli mértékben profitálnak az egyes kormányzatok által nyújtott szolgáltatásokból, így a színvonalas oktatásból, vagy a szellemi és magántulajdon törvényi védelméből. Mindezek garantálják a cégek számára a képzett munkaerőt, és az innováció alapját, ezt a környezetet pedig az adófizetők járulékai, és az állami irányítás tartják fönn.

A multik azonban rendelkeznek a szükséges eszközökkel, és dörzsöltséggel, hogy egy Stiglitz által „képlékeny személyiségnek" nevezett formában működjenek. Ez a képlékenység azt takarja, hogy a vállalat, mint jogi személyiség egyszerre van jelen mindenhol, és még sincs sehol. Célja ugyanis, hogy minél nagyobb mértékben elkerülje a helyi adózási kötelezettségeket.

Ezzel párhuzamosan a globalizáció folytán kialakult egy afféle adóverseny, melynek keretében az adóterhek mértékében egymás alá ígérnek az egyes államok, magukhoz vonzva ezzel a vállalatokat, és a tőkét.
Stiglitz szerint ideje, hogy a nemzetközi közösség szembenézzen ezzel a kettős helyzettel, és összehangolt, átfogó adószabályozással felszámolja az adózókat sújtó igazságtalan struktúrát. Ennek egyik módja lehet a többek által javasolt cél-alapú rendszer, melyben a termékek és szolgáltatások adóvonzatait azok felhasználási helyén szabnák ki.

A kialakítandó szabályozásnak meg kell szüntetnie azokat a kiskapukat, melyeket a nagyvállalatok sztárügyvédei megtalálhatnak, és lehetővé tennék az adókerülést. Egy ilyen szabályozás kialakításához globális megegyezés szükséges, hiszen mindaddig továbbél az adóparadicsomok rendszere, mely épp azokat bünteti, akik fair adótörvényeket igyekeznek életbe léptetni.

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, a Columbia Egyetem professzora.