Sokféle intézkedéssel próbálkoznak a gazdasági szervezetek a tudástőke megtartása érdekében. A cégek hét előre megadott opcióból választhattak, s 1-től 10-ig terjedő skálán kellett megjelölniük, hogy az adott intézkedésre milyen gyakorisággal került sor az elmúlt három évben. Mint kiderült, a tudástőke megőrzésében a keresetnövelésnek és a cégen belüli szakképzésnek van a legnagyobb jelentősége. A válaszok relatív szórása igen alacsony, és az összes válaszoló felelt erre a kérdésre. A rendszeres fizetésemelés és a belföldi képzések esetében szembetűnő Kelet-Magyarország hátránya; nyilván az ottani cégek lehetőségei korlátozottabbak, mint az ország fejlettebb régióiban működőké. A képzéseket tekintve a 650 főnél kevesebbet foglalkoztatók helyzete kedvezőtlenebb a nagyobbakénál.



A gazdasági szervezetek a kötelező munka- és egészségvédelmi oktatáson kívül is számos témában képezték alkalmazottaikat. A szakmai irányultságú képzés és továbbképzés folyamatos megszervezése teszi lehetővé a cégek tudásbázisának megőrzését, fejlesztését, a lépéstartást a gyorsan változó szakmai környezet követelményeivel.

ELTÉRŐ FONTOSSÁGÚ KÉPZÉSEK
A képzések fontossága a válaszok alapján három csoportra bontható. A legnagyobb árbevételű vállalkozások számára négy téma kiemelt jelentőségű: a vezetői készségek fejlesztése, az idegen nyelvek tanulása, az általános informatikai, továbbá a műszaki, gyakorlati vagy munkaspecifikus készségek fejlesztése.

A gazdasági szervezetek számára kulcstényező, hogy magasan kvalifikált vezetőik legyenek, hiszen ez alapvetően meghatározza az eredményességet. Az átlagosnál érzékelhetően kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek a 650 főnél kevesebbet foglalkoztató, illetve a szolgáltatások területén működő társaságok. Az idegen nyelvek ismeretének fejlesztése kettős üzenetet hordoz: egyfelől kiemelt jelentőségű a vállalkozás sikeressége szempontjából, másfelől kifejez egyfajta, még a legnagyobbaknál is meglévő hiányérzetet e téren. Mindemellett e képzési forma szervezése viszonylag egyszerű, az azonos tudásszintű kollégákból a többi képzésfajtánál könnyebben hozhatók össze homogén csoportok. Átlag alatti a képzés e témakörben a 650 fő alatti, valamint a kelet-magyarországi vállalkozásoknál.

Az általános informatikai ismeretek ma már az elvárt alapkészségek közé tartoznak, de itt is szükséges a fejlesztés, illetve a rendkívül gyorsan változó környezethez való alkalmazkodás. Legkisebb arányban Nyugat-Magyarországon szerveztek ilyeneket a cégek; könnyen lehet, hogy ott már túljutottak ezen a szinten. Logikus módon kiemelt terület még a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó ismeretek folyamatos karbantartása is. Az átlagtól elmaradó gyakoriságú az ilyen képzés a legfeljebb 649 fős, valamint a kereskedelmi cégek körében.

A csapatmunka, a problémamegoldó képesség, a kommunikáció fejlesztése a korábbi évek nagy slágertémái voltak, ám ma már csak a közepesen fontosak között szerepelnek, s ezzel alighanem a helyükre is kerültek. A speciális szakmai informatikai ismeretek pedig valószínűleg azért sorolódtak ide, mert ezekre csak az alkalmazottak bizonyos körének van szüksége. A harmadik, legkevésbé fontos képzési körbe került az „egyik kategóriába sem sorolható" opció, amely arra utal, hogy a lényeges témaköröket sikerült nevesíteni. A kétszázak cégei feltehetően alig alkalmaznak olyan alacsonyan képzett dolgozókat, akiknek alapvető tudáshiányuk van, ezért nincs szükség az elemi ismeretek oktatására.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) időnként reprezentatív felmérésekkel vizsgálja a magyar vállalkozások képzési hajlandóságát és magatartását. A legutóbbi ilyen kutatás 2010-ben zajlott, s eredményei csak nagy vonalakban hasonlíthatók össze jelen vizsgálatunkéval, de az látszik belőle, hogy általában a cégek lényegesen kisebb (körülbelül feleakkora) arányban biztosítanak szakmai képzést alkalmazottaiknak, mint a TOP200-ba tartozók.

A gazdasági szervezetek 85 százalékának van éves képzési költségterve, amely kiterjed a szakmai képzések költségeire is. Tehát a vállalkozások fontosnak tartják, hogy e célra előre átgondoltan különítsenek el keretet. Az átlagtól elmaradóan teljesítenek e tekintetben a 650 főnél kevesebbet alkalmazók.

Az összességében 91 válaszoló cég kétharmadának nyilatkozata alapján a legnagyobb társaságok átlagosan a munkaerőköltségek 1,6 százalékát, a nettó árbevétel 0,4 százalékát fordítják képzésre. A területi különbségek számottevők. Míg Közép-Magyarországon messze átlag felett jut e célra, addig Kelet-Magyarország átlagon alul költ, s Nyugat-Magyarországon feltűnően alacsony az efféle ráfordítás súlya a munkaerőköltségen belül. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy a 650 fő alatti cégeknek kis hányadban van képzési költségtervük, de a tényleges költésük súlya viszonylag magas. Az ágazatok közül az ipar fajlagos képzési ráfordítása alacsony, míg a szolgáltatásoké kiugró.

A képzési kiadások munkaerőköltségeken belüli súlya hozzávetőlegesen megfelel a KSH e tárgyban végzett rendszeres felmérésének, illetve becslésének. Hosszabb időszakot nézve a trend csökkenő. Ez az elhúzódó gazdasági válság okozta vállalati megtakarítási törekvésekkel van összefüggésben, ugyanakkor ellentétes az Európai Unió dokumentumaiban szereplő megállapításokkal, amelyek a foglalkoztatásbővítés egyik letéteményesének éppen a képzési ráfordítások súlyának emelését tartják.

Erőteljes ellenőrzés
Azt, hogy a gazdasági szervezet szempontjából volt-e értelme a képzésnek, az ilyen célú befektetések hasznosságának, megtérülésének, eredményességének ellenőrzése mutathatja meg. Az összes válaszadó 44 százaléka minden képzést ellenőriz, s ugyanilyen arányt képviselnek azon cégek, amelyek ezt legalább egyes esetekben megteszik. A legerősebb a számonkérés Kelet-Magyarországon és a 650-1600 fős foglalkoztatóknál. Figyelemre méltó, hogy a vállalkozások fontosabbnak tartják a résztvevők elégedettségének vizsgálatát, mint a képzés általi tudásszint, illetve teljesítményváltozás értékelését. (Ez az elégedettségelemzés „divatjából" is adódhat.) Ennek ellenére dicséretes, hogy a cégek magas arányban igyekeznek megbizonyosodni a képzések hasznosságáról, az ebbéli ráfordítások megtérüléséről. A már említett KSH-felmérésben szereplő, 250 főnél többet foglalkoztató vállalkozások négyötöde végez valamilyen ellenőrzést, de a kisebbek több mint fele megelégszik a részvétel igazolásával.

A gazdasági szervezetek tudástőkéjének megőrzését nem csak a szakmai képzések befolyásolják, arra más tényezők is hatnak. A TOP200-ba tartozó vállalkozások a munkaerőpiac minőségileg nem megfelelő kínálatát tartják a legnagyobb gondnak, ami a szakképzési rendszer egyfajta kritikája is. Ez a tényező messze megelőz minden más hatást. A munkaerőigényeket Közép-Magyarországon a legkönnyebb kielégíteni, míg a többi országrészben a munkaerőpiac minőségi összetétele jóval korlátozóbb tényező. A megfelelő képzettség hiánya a legnagyobb gondot az 1600 embernél többet alkalmazóknak okozza.

Második helyre a nemzetközi munkaerőpiac elszívó hatása került, de ez már sokkal kevésbé meghatározó. Érdekes módon ez a tényező Közép-Magyarországon viszonylag gyenge (20 százalékos), míg a másik két országrészben egyforma erősségű (50 százalékos). A budapesti és főváros környéki, illetve a vidéki bérek különbsége ezt a jelenséget indokolhatja. A további tényezők sem nevezhetők komoly befolyásúnak a céges tudástőke megőrzése szempontjából. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy még a legnagyobb árbevételű hazai cégek ötödénél is anyagi gondokba ütköznek e téren. Kiugróan nagy arányban panaszkodtak erre a szolgáltatási ágazatokban működő vállalkozások.

A tudástőke alakulását nemcsak a belpiaci helyzet determinálja, hanem a keresetek nemzetközi versenyképessége is, így bizonyos foglalkozásoknál ezt is megvizsgáltuk. E kérdésről a válaszolók csaknem kilenctizede nyilvánított véleményt. Két csoportot képeztünk; az elsőbe Csehország, Lengyelország és Szlovákia tartozott, a másodikba Bulgária, Horvátország, Románia és Szerbia, s négy foglalkozásról kértünk becslést. E szerint a közgazdászok keresetét az első országcsoporttal összevetve a válaszadók 47 százaléka tartja versenyképesnek, míg a második kört tekintve 58 százalék ez az arány. Ugyanígy, a mérnököknél 40 és 47, az informatikusoknál 38 és 46, a jogászoknál 23 és 26 százalék jött ki. Tendenciájában a kelet-magyarországi vállalkozások nemzetközi összehasonlításban versenyképesebbnek vélik saját kereseti szintjüket, mint az ország más tájain működők. Ennek talán a bérviszonyok¬ra vonatkozó releváns ismeretek hiánya is oka lehet.

VERSENYHÁTRÁNYBAN
Az eredményekből két tanulság adódik. Egyrészt a TOP200-ba tartozó cégek többnyire nem tartják versenyképesnek a hazai értelmiségi kereseteket, még a környező országokhoz képest sem. Másrészt a Balkán országaihoz viszonyítva valamivel jobb a helyzet, mint közép-európai összevetésben. Különösen hátrányos a mérnökök és informatikusok relatíve alacsony javadalmazása, mert ők lennének a tudásalapú társadalom első számú letéteményesei (és az ő tudásuk a legkönnyebben mobilizálható országok között).

Összességében elmondható, hogy Magyarország legjelentősebb cégei előremutató módon állnak hozzá a tudástőke megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Körükben is észrevehető a nyugat-keleti földrajzi lejtő kedvezőtlen hatása, bár jóval szolidabb mértékben, mint az összes vállalkozás gazdasági mutatóinak vizsgálata esetén. E körben is tapasztalható a vállalati méretnagyság differenciáló szerepe: minél kisebb egy vállalkozás, annál kedvezőtlenebbek a lehetőségei a humántőke fejlesztésében, bár a vizsgált csoportban ez - nem meglepő módon - szintén kevésbé erős hatás, mint az összes cég vonatkozásában.

ADLER JUDITKözgazdász-szociológus. Fő tevékenységi területei: foglalkoztatáspolitika, a munkaerő-kereslet és -kínálat prognosztizálása, szociális kérdések, oktatás. Pályáját a Munkaügyi Minisztériumban kezdte, majd az Országos Tervhivatal osztályvezetőjeként, az Országos Vezetőképző Központ főosztályvezető-helyetteseként dolgozott. 1988-ban a Központi Statisztikai Hivatal Gazdaságkutató Intézetének lett a főosztályvezető-helyettese, tudományos főmunkatársa. Alapítása óta munkatársa a GKI Gazdaságkutató Zrt.-nek. Publikációi jelentek meg szaklapokban, könyvekben, egyéb kiadványokban, s számos konferencia, szakmai rendezvény meghívott előadója volt. A Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testületnek 2005 és 2010 között volt tagja. A Magyar Közgazdasági Társaság Foglalkoztatási Szakosztályának elnökségi tagja 2010 óta.

A kutatásról
CÉL, KÖZREMŰKÖDŐK. A Figyelő megbízásából a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatást végzett a TOP200-ba bekerült vállalkozások körében. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy az érintett társaságok mit tesznek humántőkéjük megőrzése, növelése érdekében. A kérdőíves felmérés lebonyolítását a Bisnode Magyarország végezte. A kérdőív hat zárt kérdésből állt, tehát a válaszlehetőségek előre adottak voltak.

VÁLASZADÓK. A megkérdezés során a 200 cég¬ közül 91 küldött vissza értékelhető választ. A 45 százalékot meghaladó válaszadási hajlandóság kifejezetten jó. A válaszok 57 százaléka Közép-Magyarországról, 21 százaléka pedig Nyugat-Magyarországról érkezett (tehát az ország fejlettebb része erőteljesen túlreprezentált volt, miként a TOP200 vállalatai között is), míg Kelet-Magyarország 18 százalékkal képviseltette magát. A nyilatkozók több mint fele az ipari cégek közül került ki, arányuk az építőiparral együtt 56 százalékos volt. A kereskedelmi vállalkozások súlya közel 30 százalékot, a szolgáltatóké 14 százalékot tett ki.

MÉRETKATEGÓRIÁK. A válaszok túlnyomó többsége a foglalkoztatás mértéke szerint is a nagyvállalati körből érkezett, csak néhány közép-, illetve kisvállalat küldött vissza kérdőívet. Ezért az elemzésben, a reális értékelés érdekében, a szokásostól eltérő vállalati méretkategóriák - 650 fő alatti, 650-1600 fős, illetve 1600 fő feletti - szerepelnek.