A tágabban vett közép-európai ingatlanpiac csúcskorszaka kétségkívül a 2000-es évek elejére datálható. A korábbi érában igen szegényes kínálat hihetetlen gyorsasággal bővült, az ingatlanszektor valamennyi szegmensében beindult a termelés. Új lakóparkok, irodaházak, logisztikai központok nőttek ki a földből, hosszú éveken keresztül szinte nem is lehetett a keresletet kielégíteni. A beruházási volumenek folyamatosan nőttek, és a felfutási időszakban a fejlesztések megtérülése rendkívül gyors volt. Oroszországban a beruházások üteme jóval meghaladta a régiós átlagot.

A szovjet időszakban általános volt, hogy egy 100 négyzetméteres moszkvai (vagy akár leningrádi, minszki, kijevi) lakásban három család is együtt lakott, vagy egy család három generációja osztozott rajta. Ingatlan-infrastruktúra gyakorlatilag nem létezett, az önálló lakáshoz jutás esélye minimális volt. Ezt a piacot célozta meg a lond...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/31 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!