A '90-es évek közepén még biztosak lehettünk abban, hogy Nyugat-, illetve Észak-Európában találjuk a világon a legmagasabb adókulcsokat. Dánia és Svédország GDP-hez viszonyított 49 százalékos rátáját kevéssel „lemaradva" követte Finnország. Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában és Olaszországban 42 és 44 százalék között mozgott az állam bevétele, míg az olajban gazdag Norvégiában és Hollandiában 41 százalékot kellett akkor befizetni. Ezekkel az adatokkal ez a kilenc nyugat-európai ország állt az élen az OECD-tagok között - a tizedik helyen pedig Magyarország szerepelt 40 százalékkal. A sorrend 2012-re szinte alig változott: Hollandiát - amely egyedüliként csökkenti relatív alacsony adókulcsát - Luxemburg váltotta a top 10-ben. A számok mögött azonban tartós konvergenciát figyelhetünk meg, azaz a nyugat-európai jóléti államok jelentős változáson mentek keresztül.

Az adózás messze nem a gazdaságpolitika egyetlen faktora, hiszen a munkahely-teremtést, a versenyképességet és a növekedést számos egyéb tényező, így a kereskedelmi nyitottság, a befektetési politika alakulása és a tulajdonjogok védelme is befolyásolja. A Heritage Foundation Wall Street Journallal közösen megjelentetett indexe (The Index of Economic Freedom) az országok gazdasági szabadságát számos mutató szerint értékeli. A nyugat-európai jóléti országokról általánosságban elmondható, hogy a széles állami szektort és a magas adókat szabad gazdaságpolitikával társítják, az általuk követett irányok azonban jelentősen eltérnek.

Az indexet a '90-es években publikálták először: akkor a fenti kilenc ország közül Ausztria és Hollandia állt a lista tetején, míg Svédország és Olaszország volt a nyolcadikon és kilencediken. A csoportból a 2014-es rangsor élén Dánia áll, amely a magas adók mellett piacorientált politikát folytat, munkaerő-piaca is liberalizált, így a világ tizedik „legszabadabb" gazdasága. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia soha sem ért el ilyen magas pozíciót, Finnország pedig idén csak a tizenkilencedik, megelőzve a huszadikként rangsorolt Svédországot, Franciaország pedig a lehangoló 70. helyen szerepel. Sanandaji professzor szerint az adatok azt mutatják: a nyugati jóléti államok a piachoz való alkalmazkodásban térnek el egymástól.

Svédország GDP-hez viszonyított adórátája 1996 és 2012 között 5 százalékkal csökkent, de az összesített indexben tizenegy ponttal javított pozícióján: ha ez ma is a '96-os szinten lenne, akkor Svédország Szaúd-Arábiát és Paraguay-t megelőzve a 80. helyen lehetne. Hasonló folyamatok zajlottak Dániában és Finnországban is. Franciaország és Olaszország pontszáma stagnál - a két ország a növekvő adókra támaszkodik, ahelyett, hogy a közszolgáltatások növekedés-orientált reformjára törekedne. Ausztria és Belgium végrehajtott néhány gazdasági liberalizációs lépést, de azokkal párhuzamosan adót is emeltek.

A nyugati jóléti államok megújulására Skandinávia és Hollandia lehet a példa: a rendszer alapvető elemei az államigazgatás karcsúsítása, az adócsökkentés és a növekvő liberalizáció. Bár a következő évtizedek fejlődési potenciálját nehéz megjósolni, de Sanandaji professzor a siker receptjét a gazdasági szabadság fokozásában látja.

Nima Sanandaji svéd professzor, következő könyve „A reformok reneszánsza" címet viseli.