A kormányzás többek között kulturáltság kérdése is

SÁRKÖZY TAMÁS
Dózsa György
2013-11-10 07:00
A kétharmados kormányzás jogalkotói felelőtlenségre ösztönöz. Az ellenzék esetleges hatalomra kerülése esetén a kétharmados törvényeket nem jogtechnikai eszközökkel, hanem tárgyalásokkal lenne ildomos módosítania. A konszolidáció egyébként a Fidesznek is érdeke - nyilatkozta lapunknak a jogászprofesszor.
- Amikor legutóbb, néhány évvel ezelőtt beszélgettünk Önnel, azt nyilatkozta, hogy hisz az intézmények erejében. Ma, amikor a politika ilyen nagy átalakításokat hajt végre, továbbra is tartja ezt a véleményét?

- Természetesen. A jog mindig is intézményekben gondolkodott. A jelenlegi helyzetben az állami intézményrendszer, az államszervezet csak kevéssé változott meg. Változott viszont az intézmények működési módja. A jelenlegi kormányzás működési módja teljesen más, mint a korábbi volt. Mondok egy példát. Korábban a szocializmusban testületi kormányzás volt, a miniszterelnök első volt az egyenlők között. Az Antal József féle kormányzás már egy német mintájú kancellári kormányzáson alapult. Ezen a mostani alaptörvény sem változtatott, csak némiképp másképp gyakorolja a miniszterelnöki hatalmat Antal József és másképp Orbán Viktor. A jelenlegi miniszterelnök működési módja sokkal inkább prezidenciális típusú, de maga az intézmény nem változott. Az Alkotmánybíróság működésében is történtek változások, de maga az intézmény megmaradt szűkítettebb hatáskörrel.


- Az intézmény maradt, a bútorok cserélődtek?

- Már az 1998-as első Orbán kormány megpróbálta a kormányzat működési módját átalakítani, de kétharmados többség híján ez kevésbé sikerült. Azt azonban már akkor is lehetett látni, hogy a Miniszterelnöki Hivatal útján Orbán Viktor sokkal erősebben gyakorolta a hatalmat, mint elődei. A Medgyessy időszakban aztán nagyjában-egészében folytatódott az 1998 előtti gyakorlat. Majd Gyurcsány Ferenc is igen jelentősen változtatott, például megszüntette a közigazgatási államtitkári posztot. 2010 után jött egy erősen prezidenciális kabinet-típusú kormányzás, angolszász mintára kevés integrált minisztériumot építve be a korábbi német-mintájú szisztémába. A közigazgatásban ugyanakkor a kormányhivatalok, a járások visszaállítása a francia rendszerre emlékeztet. Így a hagyományos német-osztrák-magyar közigazgatási struktúrába beépültek az angolszász és a francia rendszer elemei is.

- És ez jó nekünk? Elméletben azt gondolnám, hogy egy erősen központosított közigazgatást egyszerűbben és hatékonyabban lehet működtetni.

- Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. A korábbi működési mód lassú volt, rengeteg érdekegyeztetés kellett hozzá, elhúzódtak a döntések. A mostani sokkal gyorsabb és határozottabb döntéshozatali rendszert jelent. Ugyanakkor ennek is megvannak a hátrányai. Sokszor előkészítetlen, átgondolatlan intézkedések születnek. Egy nagyon centralizált rendszer nem tud a helyi adottságokhoz rugalmasan igazodni. Célszerű mindig a középúton maradni. A centralizáció és a decentralizáció nemcsak ideológia, hanem technika is, azok helyes arányát kell megteremteni.

- A történészek ezt a dilemmát a keleti paternalizmus és a nyugati modernizmus közötti vívódásként szokták ezt megfogalmazni.

- Nekem ez túlságosan ideologizáló megközelítés. Magyarországon nem a keleti paternalizmus, hanem inkább a feudális rendiség maradványai állapíthatók meg. Gazdaságilag erős országokban, jóléti államokban sokkal könnyebb decentralizálni, mint a szegényebb országokban, amelyekben a közigazgatás színvonala is hagy maga után kívánni valót. Svájcban mínusz húsz fokban is felmegy a magántársaság által üzemeltetett busz a hegyre, mert a sofőr erkölcsi kötelességének érzi ezt. Ugyanez nálunk nem egészen így van. Ezért is szükséges a fél-periféria országaiban erősebb centralizáció, amit azonban nem helyes túlzásba vinni.

Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a Figyelő 45-dik számában.