Érdekes helyet választott, annyi szent, Japánban működik ugyanis az egyik legösszetettebb jövedelemadó-rendszer a világon, hat sávval, 5-től 40 százalékig terjedő, hatféle adókulccsal.
Talán nem véletlenül választotta ezt az adótáblát a fejlett világ egy vezető országa, de ami nekik jó, az nekünk nem feltétlenül az. Ezért inkább vizsgáljuk meg a kormányfő ötletét, mégpedig két szempontból. Javítja vagy torzítja a közteherviselést, illetve hogyan rendezi át a költségvetés szerkezetét?

Induljunk ki abból a kormányzati alapvetésből, hogy a jövedelemadókról a fogyasztást terhelő elvonásokra kell helyezni a hangsúlyt. Amennyiben a fogyasztásból az alacsonyabb keresetűek nagyobb arányban veszik ki a részüket, akkor kimondhatjuk, hogy az adórendszerbeli átrendeződés, amit az szja megszűnése okozna (a miniszterelnök által emlegetett nullaszázalékos szja tulajdonképpen ezt jelentené), a társadalom alsóbb rétegeinél csapódna le fájóbban.

Márpedig ez a helyzet. A felső két jövedelmi kategóriába tartozók még az egykulcsos adórendszer nyerteseiként is az összes szja 58 százalékát fizetik be a büdzsébe. Részesedésük a fogyasztásból ugyanakkor nagyjából 40 százalék, az egy főre jutó éves kiadások alapján. Gondoljunk bele: a legjobban keresők fogyasztási kosara a napi cikkeket tekintve nem tér el lényegesen a kisebb keresetűekétől. A vastagabb pénztárcájúak nyilván a márkásabbat keresik a termékek között, de brutális eltérések itt az árakban azért nem jellemzők. Ráadásul, aki anyagilag megengedheti, a nagyobb bevásárlásait valamelyik szomszédos, alacsony adókulcsú országban intézi.

Azokra a termékekre pedig, amelyeket jellemzően csak az elit vásárol, nem havi szinten költ. Ezek olyan nagy értékű számítástechnikai eszközök, háztartási gépek, felső kategóriás autók, amiket nem havonta cserélnek le. Amiben lényeges különbség van, az a megtakarítások állománya. Ezt viszont nem érinti az áfa.

Nézzük a költségvetési hatást. Jövőre a kormány 1550 milliárd forint szja-bevétellel számol. Áfából pedig 2100 milliárdot várnak. Nos, ahhoz, hogy a jövedelemadó-bevétel egy az egyben beépüljön a forgalmi adóból befolyó tételek közé, brutális adóemelést kellene végrehajtani. Az áfa 70-80 százaléka, nagyjából 1550-1570 milliárd forint származik a 27 százalékos adókulcs alá tartozó termékekből, szolgáltatásokból.

Ebből az arányból kiindulva 50-55 százalékra kellene emelni a felső áfakulcs mértékét ahhoz, hogy a kieső szja-nak megfelelő összeg hiánytalanul bent maradjon a büdzsében.
Más megoldás nem nagyon jöhet szóba. A vagyonadókat mint pótlólagos forrást lehúzhatjuk a listáról, a társaságokat terhelő elvonások durva emelése pedig versenyképességi szempontból nem ajánlott. Maradnak tehát a különadók. A költségvetés kiadásait is vissza lehet vágni. Akárhogy is, nem látszik olyan kimenetele a jövedelemadózás megszüntetésének, ami ne fájna az állam polgárainak.

Mérsékeltebb lenne a hatás, ha 1 és 9 százalék között választana szja-kulcsot a kormány. Ez valószínűbb forgatókönyv, mint az szja lenullázása. Akár néhány éven belül egy számjegyűvé formálhatja a kormány az adókulcsot – erről is szó esett Japánban. Az adórendszer ilyetén átalakításának az adóterhelésre, illetve a büdzsére gyakorolt, előbb vázolt hatása azonban ekkor is jelentkezne, még ha tompítottabban is.

Kérdés: valóban az a helyes irány, ha a közért tenni, adózni ezentúl nem az adóhatóságnál, hanem a közértben kell? Mindenesetre nem vagyunk meggyőződve róla, hogy mindenki az anyagi lehetőségeihez mérten járul majd hozzá a közteherviseléshez.