A 2014-es index a „mérsékelten szabad" kategóriába sorolta Macedóniát (43.), Albániát (54.) és Montenegrót (68.). Ezzel Európa egyik legszegényebb szegletét alkotó három ország ugyanabba a csoportba került, mint Belgium (35.), Izrael (44.), Spanyolország (49.), Franciaország (70.), Olaszország (86.), és más régiós államokkal együtt Magyarország (51.). A nem uniós nyugat-balkáni országok közül Szerbia (95.) és Bosznia-Hercegovina (101.) a „többnyire nem szabad" gazdasági csoportba került, míg a közel hat éve független Koszovó, az adatok elégtelensége miatt, nem kapott helyezést. Macedónia, Albánia és Montenegró helyezése megelőzi a már EU-tag Szlovéniát (74.) és Horvátországot (87.) is. A besorolás azonban csalóka, és korai lenne egy szabadpiaci övezetet vizionálni a Nyugat-Balkánon, annak ellenére, hogy az említett államok folyamatos fejlődésen mennek keresztül. Az egyre intenzívebb piaci versenyt egyaránt hátráltatja a jogszabályi háttér elégtelensége és a fiskális fegyelem lazítása. Ami azonban leginkább mérgezi a térség országainak gazdaságát a nagyarányú munkanélküliség és az élet területén mindenhol jelen lévő korrupció.

Monetáris stabilitás, versengő piac

Macedónia, Albánia és Montenegró az idén az eddigi legjobb pontszámmal végzett a gazdasági szabadság fokát mutató indexen. Albánia és a két legszegényebb volt jugoszláv tagállam a gazdasági fejlődés hasonló pályáját írta le az elmúlt két és fél évtizedben. Albániában a kommunizmus kései összeomlását egy rendkívüli gazdasági válság követte, és nem ez volt az egyetlen az évtizedben. Elég ha csak a az 1997 folyamán kitört piramisjáték-botrány után ismét az összeomlás szélére kerülő gazdaságot említjük. Az ország kilábalni csak az új évezred elejétől kezdett. Montenegrót és Macedóniát a kilencvenes években egyaránt sújtotta az ENSZ kereskedelmi bojkottja, amelynek célja elsősorban milosevicsi Szerbia megbüntetése volt. Ráadásul Macedónia ellen embargót léptetett életbe az egyébként a szerb nacionalizmus ügyével szimpatizáló Görögország, a legdélebbi volt jugoszláv tagköztársaság neve és zászlaja kapcsán kirobbant vita miatt.

A kétezres években egymást követték a privatizációs hullámok, amelyek a világgazdaság jó teljesítménye miatt lassú, de biztos gazdasági fejlődéssel kecsegtettek. Ezt a 2008-as válság megszakította ugyan, és a gazdasági visszaesés nyilvánvaló volt, az addig alkalmazott privatizációs és monetáris politika érdemben nem változott. A Heritage értékelése a három ország esetében pozitív elemként emeli ki a monetáris stabilitást, az infláció kordában tartását. A kinyíló balkáni piacok számára ugyanis alapvető fontosságú, hogy kereskedelmi kapcsolataikat a pénzromlás ne veszélyeztesse, minél nagyobb arányú működő tőke áramoljon a gazdaságba. Ezt szolgálja az alacsony adószint, illetve a bankszektor számára teremtett kedvező hitelezési feltételek is. A jelentés kihangsúlyozza, a bankszektor a három államban mindenhol sikeresen vészelte át a válságot, és bár 2008 óta tapasztalható némi elbizonytalanodás, a hitelpiac is egyre bővül.

Munkanélküliség, fiskális egyensúlyhiány

Az előkelő helyen végző Macedónia egyedül a fiskális kiadások terén rontott az előző évi felméréshez képest. Az állami bevételek és kiadások kiegyensúlyozása mindhárom államban problémát jelent. A három állam társadalmi súlya miatt kénytelen támogatni kevésbé versenyképes struktúrában működő szektorait. Ilyen Macedóniában az agrárium, amelynek állami dotációja óriási összegeket emészt fel, vagy Montenegróban az alumíniumipar állami megsegítése. Szociális juttatásokra és nyugdíjkifizetésekre is alig futja a három országban. Az elavult ipari szerkezet és mezőgazdasági termelés nem fogja felszívni a nagyszámú munkanélküli réteget, akik a szürke vagy feketegazdaságban találják meg a napi betevőt. Ehhez persze szükség lenne a munkaügyi szabályozás lazítására, a tulajdonjogi keretek megszilárdítására, azonban félő, hogy ez sem jelentene megnyugtató megoldást.

Korrupció

A megtermelt jövedelem nagy része ugyanis elfolyik a korrupt rendszerekben. Macedóniában a munkanélküliség a munkaképes felnőttek 31 százalékát érinti, míg Montenegróban 19,1, Albániában 15 százalék ez az arány. A szürke és feketegazdaságban elhelyezkedők nem jelentenek bevételi forrást az állam számára, ám azok sem, akik legálisan foglalkoztatottak, vagy egyenesen állami állásban vannak. A mindent behálózó korrupciós rendszer kiszámíthatatlan pluszköltségeket ró a tőkéjét a három országban befektetni kívánó külföldi vállalkozóra. Ráadásul a korrupciós hálózatok felérnek a politikai és gazdasági elithez is, míg a bíróságok a legtöbb esetben a politikai befolyása alatt állnak. Az összefonódás a kilencvenes évek hagyatéka, amikor az államcsődtől, a kereskedelmi embargótól és polgárháborútól sújtott országok gazdasága az ember-, áru- és kábítószercsempész hálózatoktól függtek. Így ezek a hálózatok termelték ki a három országban a politikai és gazdasági elitet. Macedónia, Albánia és Montenegró gazdasági szabadság terén nyújtott teljesítménye éppen ott mutat gyengeségeket, ahol a politikának lenne a legtöbb tennivalója. És ezzel a kör, egy ideig, be is zárul...