Már általános iskolásként hol futkostam, hol a kézilabdát dobáltam, hol a focit rúgtam. Tizennégy évesen kezdtem biciklizni. Az első fordulat az életemben a kerékpározás volt. A téren az orrom előtt gyülekeztek a biciklisek edzés előtt. Egyszer az edző – aki látta, hogy a bicajokat bámulom – nekem szegezte: – Te meg mit bámulsz, öcsi? Pattanj bicajra, és gyere velünk! – Mire én fogtam a kempingbiciklimet, és nyomás utánuk, 5, 10, 15 kilométer, nem akartam lemaradni. Végül már majd leestem a bicajról. Egyszer csak jött egy gödör, és az aszfaltra repültem. Megálltak, m...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/31 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!