Nagyot fordult a világ egy hét alatt a különböző takarékszövetkezetek vezetőivel. Június 21-én, pénteken, munkaidő után még úgy tehették le a tollat, hogy minden megy a megszokott kerékvágásban. Ám a pénteki munkanap után, este fél hét és hét között aztán szép sorban e-maileket kaptak a takarékszövetkezetek a központi e-mail címeikre. Vojnits Tamás kormánybiztos hétfő reggeli egyeztetésre hívta őket Budapestre, az Országházba. Regisztráció 8-tól, prezentáció 9-től - szerencsére voltak olyanok, akik az okostelefonjukra még időben megkapták az invitálást, ők aztán riadóláncon értesítették egymást. A szűk határidő ellenére legalább százan összegyűltek hétfőn, takarékszövetkezeti vezetők, az ernyőbank, vagyis a Takarékbank reprezentánsai és az egyes integrációk (négy ilyen is van) képviselői gyűltek össze. A kormánybiztos egyórás prezentációjában tucatnyi szlájdot vetített le, értékelte a szektor helyzetét, majd új stratégiát vázolt. Elmondta, hogy a szektorban kkv-hitelezési kapacitás van, mintegy 400 milliárd forinttal többet hitelezhetne a szektor, arról is beszélt, hogy a kockázatok miatt indokolt beavatkozni a szektor életébe, például egységes intézményvédelmi alapot kellene létrehozni. (A takarékszövetkezetek esetleges tőkehiányaiért az egyes intézményvédelmi alapok felelnek, ezek tudnak a tagintézményekben tőkét emelni, de a betéteket ebben a szegmensben is az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) garantálja.)

RÖVID EGYEZTETÉS
Arról is szó volt, hogy a szektor állami tőkesegítséget kap, amikor azonban a takarékszövetkezeti vezetők a részletekről érdeklődtek, Vojnits Tamás elmondta, hogy azokat még ki kell dolgozni, további egyeztetések szükségesek. Másnap délben a szektor döbbenten látta, hogy színjáték volt az egész, a kormány már meg is tárgyalta és a Parlament honlapján már olvasható is a 44 oldalas pontos törvénytervezet, a T/11651 számú javaslat a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról. Előadó: Németh Lászlóné fejlesztési miniszter. A szöveg nem szégyenlős, deklarálja, hogy államosításról van szó, a Magyar Állam fontos tulajdoni pozíciót szerez a szektorban, majd azt értékesíteni fogja, ha a pozitív folyamatokat már nem lehet visszafordítani. Hogy kinek, az ugyan még nem deklarált, de a menetrendből kitalálható, hogy mivel az MFB és a Magyar Posta befolyása nő, e körtől és ezek hazai üzleti kapcsolataitól aligha lesz független a későbbi döntés. Az államosítás menetrendje egészen elképesztő részleteket rejt magában.

LÁSSUK A MENETRENDET!
Az MFB egymilliárd forintos hozzájárulásával és a jelenlegi integrációs szövetségek intézményvédelmi alapjainak (OTIVA, REPIVA, TAKIVA, HBA) megszüntetésével és vagyonának átcsoportosításával létrejön egy Integrációs Szervezet. Ennek azok a szövetkezetek lehetnek a tagjai, amelyek jegyeznek a Takarékbank C sorozatú részvényeiből és vállalják, hogy a Takarékbank mindenben beleszólhat intézményük vezetésébe, vagyis a bank által jóváhagyott alapszabály szerint működnek, a bankkal egyeztetik a személyi döntéseket, csatlakoznak a bank meghatározta informatikai rendszerhez, forrásaikat a bank rendelkezésére bocsátják és számlájukat is a banknál vezetik. Hogy a magántulajdonban levő szövetkezetek működésének miként lehet ennyire kötött, a tulajdont ilyen mélyen sértő rendelkezés az alapja, azt nehéz felfogni, de nem ez lesz ennek a történetnek a legdurvább eleme és sokan, még lelkesen nyilatkoztak is: pénzt kap a szektor. Természetesen az előterjesztés hívei nem értenek egyet ezzel a véleménnyel, mondván a szövetkezeti elv nem sérül, minden szövetkezetben továbbra is ugyanazok lesznek a tagok és az ő érdekeiket is szolgálja ha az intézmények mögött erősebb integráció áll és ha az intézmények arra vannak szorítva, hogy jobb üzleti eredményeket érjenek el.
A szabály minden takarékszövetkezetre, hiitelszövetkezetre vonatkozik, illetve az intézményvédelmi alap azon tagjaira is, amelyek kereskedelmi bankká alakultak, vagy mindig is így működtek (Kinizsi Bank, DRB, Pannon Bank, Mohácsi Bank, Széchenyi Bank), de egyes értelmezések szerint sajátos logikával kimaradhatnak azok, amelyeknek bankká alakulása most van engedélyeztetés alatt és záros határidőn belül engedélyt is kapnak Ilyen a Polgár és Vidéke, a Körmend és Vidéke, illetve a Garancsi István Videoton-tulajdonos nevével fémjelzett Duna Takarék.

ÁLLAMI TÖBBSÉG
A Takarékbank szerepének ilyen döbbenetes túlburjánzása azért kulcsa az egész folyamatnak, mert a bank eközben az állam többségébe fog kerülni. Mint ismeretes, az MFB már 38 százalékos tulajdonrészt szerzett a Takarékbankban. A dolog szépséghibája, hogy ezt az akkori háttérbeszélgetések alapján az eladó német DZ Bank, illetve a tulajdonostárs takarékszövetkezete azért támogatták, és azért nem éltek az elővásárlási jogukkal, mert az állam deklarálta, nem tervez többséget szerezni. Nos, az új konstelláció szerint az MFB mellé tőkeemeléssel beszáll a Magyar Posta és az MFB további részvényvásárlásaival, vagy akár az eddig ismeretlen fogalmat jelentő átváltozó (vagyis nem átváltoztaható) kötvények postai lejegyzésével pillanatok alatt többségbe kerülhet az állam. Hogy a Magyar Posta milyen banki, pénzforgalmi tervekkel rendelkezik, illetve miként igyekszik ellenlábat képezni a Postát irányító FHB-s háttérrel rendelkező üzleti kör a legnagyobb magyar kereskedelmi banknak, az OTP-nek, ezzel már többször foglalkozott a Figyelő.

A törvénytervezetet támogatók lapunknak is azzal érveltek, hogy biztosan lesznek szinergiák az olyan nagy hálózatok, mint a postai, vagy a takarékszövetkezeti között, de hogy az együttműködés miben merülne ki, az még deklaráltan a jövő zenéje.

A történet kulcsa mindenesetre a Takarékbank, amely felett két állami tulajdonosa gyakorol kontrollt, de egy sajátos csavarral, a bank a többi tulajdonosa, vagyis az integrációt jelentő szövetkezetek felett maga kap teljhatalmat. A Takarékbanknak el kell fogadnia a takarékszövetkezetek számviteli kimutatását (értsd nélküle nem lehet osztalékot fizetni a tulajdonosoknak), beleszólhat a szövetkezetek személyi döntéseibe, minden tagnak kötelező a forrásait, a le nem kötött pénzeszközeit rendelkezésre bocsátani. Aki mindezekbe nem megy bele, annak a részvényeit az MFB veheti át. Hiszen aki nem megy el a Takarékbank következő közgyűlésére, vagy nem szavazza meg mindezt, annak a törvény szerint kötelező a részvényét felajánlani az egyik tulajdonosnak, konkrétan az MFB-nek. Mindez úgy értendő, hogy a Takarékbank B sorozatú integrációs elsőbbségi részvényei az MFB-hez kerülnek, a takarékszövetkezeteknek pedig kötelező a C típusúból jegyezni.

Az egyes takarékszövetkezeteket pedig 45-365 napon belül átvilágítják, amelyik nem felel meg a szigorú előírásoknak (például 10 százalék fölé csúszik a nem-teljesítő hitelek aránya), abban a Takarékbank tőkét emelhet, egy esetleges kereskedelmi bankká alakulás során többségbe kerül. Abban forrásaink egyetértettek, hogy az erősebb kontroll segíthet megelőzni azt, hogy a szövetkezeti szektor szekrényéből csontvázak hulljanak ki, abban azonban már nem, hogy ezt ennyire szoros állami gyeplővel kell-e végrehajtani. Az állam gyakorlatilag invesztíció nélkül egy 1500 bankfiókkal rendelkező nagy kereskedelmi bank tulajdonosává válhat. A Magyar Posta és a takarékszövetkezeti hálózat együtt már komoly kihívója az OTP-nek. Mindebben az a szép, meséli egy vezető, hogy a saját sírunkat is mi szoktuk megásni, a takarékszövetkezetek jegyezték le azt az MFB-kötvényt 5 milliárd forint értékben, amellyel kezdetét vette a kiszorításunk.

„Én ehhez biztosan nem fogom asszisztálni, ezt nem fogom aláírni" - mondja egy vezető. aki szerint, ha 30-40 takarékszövetkezet működési engedélyét visszavonják,annak azért érezhető hatása lesz. Amelyik intézmény vezetője pedig tudja, hogy hamarosan szoros pórázon fogja az állam, ott képzelhetik, hogy mennyire lesz fegyelmezett a hitelkihelyezés és a betéti kamat megállapítás a következő hónapokban - lamentál egy másik szövetkezeti vezető, aki szerint Soltvadkert és Vidéke példája is mutatja, hogy már egy szövetkezet problémája is nagy lehet, a tömeges balhé természetesen ennél sokkal veszélyesebb. Ugyanakkor a törvény deklarálja, hogy a cél szentesíti az eszközt, a folyamatot semmilyen magyar jogszabály nem korlátozza. Ha a képviselők megszavazzák a törvényt, a szektor már csak az EU-ban bízhat.