Komoly tervei voltak az OTP Banknak a magyar állammal. A kormány ugyanis egy kereskedelmi bankkal közösen szerette volna létrehozni a következő uniós pályázati ciklus megújulóenergia-beruházásait és az energiatakarékossági fejleszté-seket összefogó, elő- és társfinanszírozó Zöld Bankot. Az OTP nagyon szeretett volna ebben részt venni, és hogy egyszerűbb legyen az engedélyeztetés, illetve a licencek beszerzése, ki is szemelte megvételre a Credigen Bankot, amely eladó volt. Egy héttel ezelőtt aztán minden megbicsaklott, kútba borult ez az üzlet is. A Figyelő információi szerint az OTP egyelőre biztosan nem vásárol be az állítólag szintén megvizsgált MKB vagy a CIB Bankba sem. Utóbbiak amúgy rendre cáfol-ják a közeli értékesítés terveit. Mint azt ez a sztori is mutatja, nagyon sok hitelintézet eladó Magyarországon, és forrásaink elmesélései szerint a fentiekhez hasonló átvilágítások, tárgyalások is bőven zajlanak. Viszont amikor elhangzik a „Meny-nyi az annyi?", a hazai pénzügyi szektorban már nem az a kérdés, hogy a vevő mit ad a portékáért. Inkább az, hogy az eladó mennyit fizet azért, hogy valaki végre megszabadítsa a bankjától. „Tele vagyunk pénzzel, és szívesen növekednénk - meséli egy hazai bankár -, de mégis villognak a piros lámpák. Ha bankot vennék, akkor jelzést adnék a minket hetente új terhekkel zsigerelő politikának, hogy még mindig van mit elvenni. Rövid távon vállalnék egy csomó veszteséget a remélt szebb jövőért. Ráadásul a 2009-es, nagyobb mérlegfőösszeg alapján fizetnék bankadót, noha azóta mindenki leépítette a mérlegfőösszegét a deleveraging jegyében. És akkor még nem beszéltem azokról a csontvázakról, amelyektől mindenki retteg. Hát kell ez nekem?"

Nem éppen vidám összkép, de jól mutatja, hogy a magánbefektetők nem nagyon keresnek mostanában hazai hitelintézeti részesedést. Sebaj, itt van viszont a honi hitelintézeti rendszert ácsoló magyar állam.

MINDENEVŐ KISGÖMBÖC
Nincs bankár, aki azt merné állítani, hogy pontosan átlátja az állam pénzügyi intézményekkel kapcsolatos terveit. Legalábbis a Figyelő hiába folytatott háttérbeszélgetést tucatnyi fontos szakemberrel, azt nem tudta senki megmondani, hogy pontosan miről is szól az az állami nyomulás, amelynek nemcsak a kormányzati intézményekben keresendők a stratégái, hanem a magánszektor néhány nagyágyúja nagyon is aktívan folyik bele az ötletelésbe. Egyre lényegesebb szereplő ebben a történetben az MFB-n és a TakarékBankon túl a Magyar Posta. Immár biztosan szerepet kap a Demján Sándor fémjelezte Gránit Bank és a Töröcskei István meghatározta Széchenyi Kereskedelmi Bank, valamint minduntalan felsejlik a háttérben a Spéder Zoltán vezette FHB is, amelynek közvetlen kapcsolata leginkább a postai világgal bizonyítható.

VÁLASZOL A MAGÁNSZEKTOR?
Ha az OTP felveszi a kesztyűt, és miért ne tenné, akkor maga is képes erősíteni. Tőkemegfelelése kiváló, és az UniCredit, illetve az Erste mellett a magyar központú OTP tekinthető regionális profinak, vagyis olyan banknak, amely sikeres Ke-let-Közép-Európában. Már pusztán emiatt is rá érdemes elsőként gondolni, amikor azt találgatjuk, hogy ki jön szóba a sok eladó regionális szereplő vevőjeként.

De vajon mi érdekelheti az OTP-t? Hiszen olyan bankról van szó, amelynek különösebben nem kell lakossági betét, van nekik éppen elég. Nagyon felértékelődtek mostanában a kiszámítható jövedelmet generáló privát banki üzletágak, de övé a legnagyobb privát bank, már ma is erős piacvezető. A nagyvállalati hitelek árazással könnyen felépíthető versenyterületnek számít, ilyet kár venni. Igaz, ezen belül az ingatlanprojektekhez kapcsolódó finanszírozásoktól mindenki távol tartja magát, mint ördög a tömjénfüsttől.

Szóval ezek talán kevésbé izgalmasak, de a jó kis- és középvállalati ügyfélkör, illetve az úgynevezett affluens lakossági ügyfelek (ez a fura kifejezés a felső középkategóriát jelentő és nagyon nyereséges ügyfélbázist takarja) attraktívnak bizo-nyulhatnak. Ilyen ügyfelek bőven vannak az MKB-nél, a CIB-nél vagy akár a Raiffeisennél is. Az első kettő biztosan érdekelte a bankot, a gond csak az, hogy mindegyiknél van valami más is: egy rakás projektfinanszírozás, egy csomó eszköz-átvétellel megszerzett szálloda vagy egy halom mezőgazdasági hitel. De a legfontosabb talán mégis - különös ezt leírni -, hogy az OTP-nek is túl magas volt a magyar országkockázat. A hitelintézet szempontjából egyébként is logikusabb lé-pés lenne más piacokon vásárolni. Oroszországban például csak 2 százalék a bank részesedése a teljes piacon, ám az áruhitelezésben vezető, 22 százalékos része bomba üzlet. Viszont a kis piacok, a szerb, a szlovák, a román biztosan fej-leszthetők.

DARABOLÁSOK
Az OTP érdeklődése kapcsán már láthattuk, ha bármelyik hazai szereplő eladásokban gondolkodik, logikus lépés leválasztani ezt-azt a jobb hitelintézeti részekről. Az elmúlt években nagy veszteségeket felhalmozó bankoknál (e sorban min-denképpen a CIB és az MKB kívánkozik az élre) már meg is indult ez a folyamat. A piacon mostanában tartja magát egy mondás: nézd meg, hogy hol dolgozik a McKinsey, ott biztosan valamilyen szétdarabolási projekt zajlik. A hitelintézetek kommunikációs irányítói, de még az üzleti területek szétválasztásáért felelős vezetők is kerülik, sőt kifejezetten károsnak tartják a jó és a rossz bank megkülönböztetést. Az MKB a Figyelőnek is deklarálta, hogy az engedélyezés alatt álló folya-mat során nem a „rossz elemeket", hanem a kereskedelmi ingatlan- és a projekthiteleket választja le és adja át az MKB Pénzügyi Zrt. elnevezésű, jogilag különálló intézménynek. Ebben, illetve a megmaradó kereskedelmi bankban is vannak jó és rossz hitelek egyaránt - hallottuk. A bankban bíznak abban, hogy az engedélyezést a felügyelet rendelkezésére álló 90 napon belül megkapják. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ezek szerint akár az MNB és a PSZÁF összeolvadása előtt lezárulhat minden, tiszta lehet a kép. Érdekesség, hogy a pénzügyi felügyelet jelenlegi vezetői - Szász Károly elnök és Gázmár Zoárd frissen kinevezett alelnök - is dolgoztak a bankban korábban.

A NAGY TAKARÉKATTAK
Az állami nyomulásban eddig a leglényegesebb lépés az volt, hogy már az Országgyűlés is elfogadta a pénzügyi szektor trafikügyét, vagyis június 27-én megszavazta, hogy a TakarékBank az MFB és a Magyar Posta többségi tulajdonába kerüljön, és némi áttétellel ez a kör kontrollálja a teljes egészében magyar magánkézben levő szövetkezeti szektort. Mindezzel összefüggésben lemondott és azonnali hatállyal távozott posztjáról Csicsáky Péter, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója. Vojnits Tamás kormánybiztos koncepciója szerint erősebb integrációról, kockázatcsökkentésről van szó, az ügyben a köztársasági elnök segítségét kérő szövetkezeti vezetők szerint viszont praktikusan államosításról. A törté-netnek mindenképpen szépséghibája, hogy a szövetkezeteket becsapták: beengedték az MFB-t, mert ígéretet kaptak, hogy az állam megáll a kisebbségi pakettnél. De az beljebb tolta a lábát, és végül mindent vitt. A Magyar Posta és a takarékszövetkezeti hálózat együtt már komoly kihívója az OTP-nek. Főleg, ha egy ilyen leendő magyar házi kedvenc bank további állami támogatásokat is kap, például a közszolgák számlavezetője lesz.

A cikk további érdekes részleteit keresse a Figyelő 27-dik számában.