 |
- Azt kell mondanom, hogy mindez marhaság. Én is olvasom, főleg az angol nyelvű médiában az erről szóló cikkeket és nem győzök csodálkozni azon, hogy komoly elemzők hogy tudnak ennyi hülyeséget leírni. Érdemes felidézni a The Economist című brit lap 2004-es címlap sztoriját. Arról írtak, hogy Németország Európa betege, a a németek szemére vetették, hogy képtelenek reformokat végrehajtani, hogy a szakszervezetek és a politikai elit összekacsintásával Németország egy gazdaságilag megalapozatlan jóléti társadalmat tart fenn. Nem versenyképes és ebből súlyos bajok származnak, ugyanis a fejlődésképtelen német gazdaság majd magával rántja a többi európai országot is. Írták ezt akkor, amikor a Gerhard Schröder akkori szociáldemokrata kancellár nevével fémjelzetten országunk beindított egy az egész nemzetgazdaság megújítását, versenyképességét növelni hivatott reformprogramot, az Agenda 2010-et.
- Ebben később Angela Merkelnek is tevékeny szerepe volt.
- Így van. A politikai-gazdasági elit a szakszervezetekkel együttműködve felvállalta a népszerűtlenséget, az előrehozott választásokat. Az új kancellár, Angela Merkel azonban rendületlenül folytatta a megkezdett reformokat. Csökkentette a költségvetési kiadásokat, rugalmassá tette a munkaerőpiacot, a betegellátást, a nyugdíjrendszert. A társadalom fő szereplői, a szociális partnerek történelminek is nevezhető alkut kötöttek. A szakszervezetek ideiglenesen lemondtak a béremelési követelésekről, a munkaadók korlátozták az elbocsátásokat, az állam pedig szűkítette a túlburjánzó jóléti rendszert. Így például ma már nem fordulhat elő az, hogy a német munkanélküliek ezrei thai nyaraló paradicsomokba utaltatják a nekik járó segélyeket, amelyekből aztán ragyogóan éltek, és nem is kellett foglalkozniuk azzal, valaha is munkát keressenek.
- De az alku részeként tényleg alaposan levágták a bérszintet Németországban.
- A bérminimumot törölték el. Ahhoz, hogy a német vállalkozások versenyképesekké váljanak, hogy a népgazdaság talpra álljon és csökkenjen a munkanélküliség, abba kellett hagyni a központi bérszabályozást. Nálunk mind a mai napig nincs szövetségi szinten szabályozott minimálbér. Ennek meghatározó szerepe van abban, hogy jelentősen csökkent ebben az országban a munkanélküliség. 2005-ben volt olyan tartomány, amelyben az emberek csaknem 20 százaléka volt állás nélkül. Országos szinten a munkanélküliek száma mára a felére, 2,5 millióra csökkent.
Zentai Péter interjúját keresse teljes terjedelemben a Figyelő 45-dik számában.