Dőry Tibor a vállalkozói ismeretek és szemlélet oktatásának fontosságáról

A Prezi, a Ustream és a LogMeIn sikertörténete mellett számos hazai innovatív vállalkozás ér el örvendetes nemzetközi gazdasági sikereket. A befutott vállalkozások alapítói, vezetői otthonosan mozognak a médiában és a szakmai közéletben. Olyan „sztárok” ők, akiknek a nyilatkoza-
taira, megjelenéseire érdemes odafigyelni, hiszen igyekeznek megosztani felemelkedésük tapasztalatait vagy éppen kudarcaikat. Ráadásul saját maguk is részt vállalnak annak szervezésében, a vállalkozói kultúra formálásában, amire pozitív példa az általuk alapított Budapest Bridge ösztöndíj.

A szektor további fejlődése szempontjából örvendetes, hogy a közelmúltban elfogadott Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2013–2020 célkitűzései között is megjelenik egy számszerű vállalás, miszerint „1000 innovatív kezdő vállalkozás jut az induláshoz szükséges jelentős támogatáshoz”. A stratégia leképezéseként, a 2014–2020-as időszak formálódó operatív programjainak a prioritásait áttekintve jól kitapintható az a kormányzati szándék, hogy megkülönböztetett figyelmet kíván fordítani a startup ökoszisztéma építésére a következő években. Ezt tükrözi a Nemzeti Innovációs Hivatal által 2013 júniusában indított technológiai inkubátor pályázat is.

Úgy tűnik, a sokszor hangoztatott pénzhiány sem lehet immár jelentős akadálya az ígéretes hazai startupok fejlődésének. A Jeremie alapok egy része kifejezetten a korai, úgynevezett magvető fázisú befektetésekre fókuszál. Ám sokszor kiforratlan, alig vagy éppen semmilyen formában nem validált ötletekkel keresik meg őket. Ugyanakkor érthető a startupok kritikája is, hogy a Jeremie alapok kezelői/menedzserei sem mindig professzionalisták, és sok esetben nem tudnak felkutatni nemzetközi ugródeszkaként funkcionáló – különösen tengerentúli – partnereket. Megfontolandó az is, hogy a Figyelő 32. számában publikált adatok szerint (Ismeretlen sikersztorik címmel – a szerk.) a befektetések száma és az ügyletek értéke elmarad a várakozásokhoz és a vállalásokhoz képest.

HIÁNYZIK-E VALAMELYIK PILLÉR?
Elgondolkodtató, hogy a vállalkozói, pénzügyi és kormányzati színtéren tapasztalható pezsgés mellett nem sokat hallunk a startup ökoszisztéma építése terén a hazai felsőoktatási intézmények szerepvállalásának bővüléséről. Ez részben érthető, hiszen csökkenő-növekvő intenzitással napirenden van az állami intézmények átszervezése, és figyelmüket jelentősen leköti a finanszírozási problémáik kezelése. Azonban az egzisztenciális küzdelemnek van egy másik oldala, nevezetesen az, hogy a hazai intézmények és különösen az ott dolgozó oktatók milyen válaszokat adnak a változó világ, illetve a képzéseik iránt megmutatkozó igények ellensúlyozására. Lomhán mozgó, lassan reagáló anyahajónak tűnnek abban a korban, amikor egyre nagyobb a verseny a hallgatókért.

Az intézmények képzési szerkezetének áttekintése alapján nem túlzás azt állítani, hogy a felsőoktatási intézményrendszer a végzősöket inkább alkalmazotti létre, mintsem önálló egzisztencia teremtésére szocializálja. Különösen igaznak tűnik ez a sarkos kijelentés a műszaki és természettudományos képzésekben részt vevő hallgatók számára, hiszen órarendjükben még választható kurzusként sem szerepelnek olyan tárgyak, amelyekből megismerhetnék a vállalkozások világát, netán azt a folyamatot, aminek eredményeképpen az ígéretes ötletekből üzleti vállalkozás építhető.

A döntésekről, az alternatívák jelentőségéről, mindezek súlyáról nem beszélve! Lehet legyinteni, hogy a fiatalok vállalkozói karrier iránti érdeklődése Magyarországon hagyományosan alacsony, és jobban teszik a kiváló és kevésbé kiváló végzősök, ha beállnak egy multihoz, netán nemzetközi karrier után néznek. Ugyanakkor a vállalkozói szándékokat vizsgáló Global Entrepreneurship Monitor adatai szerint a hazai, 18–64 év közötti, felnőttkorú népesség vállalkozói kedve az utóbbi években növekszik. Bár a nemzetközi átlagtól még mindig jelentős az elmaradásunk, a 2000-es évek elejéhez képest jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik elképzelhetőnek tartják vállalkozás indítását.

GYAKORLATIAS VÁLLALKOZÓKÉPZÉSEK
Azért, hogy a magyar startup ökoszisztéma valódi rendszerré tudjon fejlődni, a hazai felsőoktatási intézményeknek is célszerű lenne a növekvő vállalkozói karrierelképzelésekre reagálni. Nem elegendő azonban a vállalkozói szféra vagy különböző szakmai szövetségek által megfogalmazott igényeket képzésekké lefordítani, hogy az intézmények „szállítani” tudják a megfelelő típusú diplomásokat a cégek igényei szerint. A vállalkozói kultúra globális terjesztésében meghatározó szerepet játszó amerikai Kauffman Alapítvány tanulmányai ugyanis egyre szélesebb körű vállalkozói képzésekről számolnak be. Az elmúlt tíz évben minden jelentősebb amerikai egyetem, sőt számos egyetemnek minden kara (!) elindított valamilyen vállalkozói programot, innovációmenedzsmenttel foglalkozó szemináriumot. A képzések spektruma a néhány napos tudatosító, figyelemfelkeltő tanfolyamoktól az egy-két szemeszteren átnyúló vállalkozói kurzusokig terjed.

Napjainkban tehát már nem csupán az MBA-programokról szól a fáma, és a hagyományos üzleti tervezési vagy projektmenedzsment- és prezentációs kurzusokkal sem lehet elintézni a kérdést. A szakmán túli kompetenciák, az úgynevezett soft-skillek erősítését is magában foglaló üzletimodell-építés, illetve a lean startup módszertan alkotja ezeknek a kimondottan gyakorlati képzéseknek a lényegét, amelyekben az oktatók mellett gyakorlott üzletemberek vállalnak előadói és mentorszerepeket. És lássuk be, a hagyományos oktatói egzisztenciából következő és a diákok felé közvetített attitűd sem kifejezetten a vállalkozóvá szocializálás táptalaja.

A külföldi felsőoktatási intézmények és immár nemcsak az angolszász mintára épülő business schoolok, hanem egyre növekvő arányban az állami egyetemek is stratégiai prioritásként fogalmazzák meg, hogy a tanulmányai során minden hallgatónak legyen módja legalább egy hosszabb-rövidebb vállalkozói képzésben részt venni. Nem csak közgazdász- és mérnökhallgatókat kívánnak megszólítani: e képzések a zenész- vagy szociálismunkás-hallgatókra is fókuszálnak. Mindez persze nem kényszer. A vállalkozói kurzust lehetőségként kínálják fel a hallgatók számára. A kutatási tapasztalatok szerint ugyanis könnyebben indít céget az, aki tanulmányai során részt vett valamilyen vállalkozói kurzuson.

AKÁR CSALÁDI SZINTEN IS
A magyar felsőoktatási intézmények regionális szerepének és a helyi gazdaságban betöltött funkciójának (újra)pozicionálása során nem árt tehát figyelembe venni azokat a nemzetközi tendenciákat, amelyek egyértelműen a különböző tudástranszfer- és a vállalkozói programok irányába mutatnak. Ezek között szerepel a technológiatranszfer-irodák működtetése, innovációs és üzletiterv-versenyek szervezése, egyetemi inkubátorok, hallgatói innovációs központok és a prototípusok fejlesztését elősegítő, úgynevezett proof-of-concept központok működtetése, illetve a kutatási eredmények spinoff vállalkozások által történő hasznosítása. Saját négyéves működési tapasztalatunk alapján állítható, hogy a tudástranszfert elősegítő, komplex szolgáltatásokat nyújtó dedikált szervezeti egységek jelentős hatást érhetnek el intézményük dinamizálásában és a helyi gazdasági szereplőkkel való kapcsolatok építésében.

A felsőoktatási intézmények autonóm módon szervezik működésüket és alakítják ki képzési szerkezetüket. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a fent említett kívánalom, hogy legyenek rövid, pár órás, pár napos vagy akár több szemeszteren átívelő hosszúságú kurzusok, amelyek által legyen módjuk a hallgatóknak megismerni, mivel jár, hogyan lehet felkészülni egy vállalkozás indítására. Természetesen nem kell rögtön feltörekvő, dinamikusan növekvő startup cégekben gondolkodni. Sok esetben méltányolandóbb cél egy hosszú évekre néhány főnek biztonságos megélhetést jelentő családi vállalkozás felépítése. Jelentősen növekvő hazai vállalkozói aktivitás nélkül hiú ábránd a foglalkoztatási ráta jelentős bővülése, s a multik partnereként működő kis- és közép-, netán „gazella” vállalkozások tömeges megjelenése.

Néhány intézkedéssel nem lehet azonban a mély beidegződéseken változtatni, tudatos és türelmes építkezésre van szükség az érintettek aktív párbeszéde mellett. Sajnos mindezt jelentősen gátolja az állami intézményrendszer kiszámíthatatlan működése, a rövid távú szemlélet eluralkodása, ami kényszerűen rossz válaszra késztet sokakat. Mondhatnánk, hogy tudatosítani és nem félelmet ébreszteni kell az érintettekben, hogy a vállalkozói lét rögös útjai milyen kényelmetlenséggel és bizonytalansággal járnak, azokat pedig milyen módon lehet orvosolni, leküzdeni.

De ennél lényegesebb, ha a különböző képzések felhívják a figyelmet a vállalkozói lét előnyeire: magadért dolgozol és nem másnak, vagy hogy kitartással és innovációkkal tartósan magasabb jövedelemre tehetsz szert. Ezen az úton segítséget nyújtani persze csak az tud igazán, aki néhányszor már megküzdött a kudarccal is. Mi a jobb? Évekig egy munkahelyért reszkető, más kénye-kedve szerint „robotoló” alkalmazottként várni a bizonytalan holnapot, vagy tudatos építkezéssel és adott esetben a helyi felsőoktatási intézmények aktív segédletével kézbe venni saját sorsunk alakítását? Változzunk együtt!

A szerző egyetemi docens, a Széchenyi István Egyetem Tudásmenedzsment és Nemzetközi Kapcsolatok Központjának igazgatója