Brückner Gergely

Egyedül azt nehéz felmérni, hogy naiv vagy csak álnaiv az a megfogalmazás, amelyben arra kéri a miniszterelnököt, hogy egy rosszul dolgozó beosztott (értsd Vojnits Tamás kormánybiztos) által elkövetett hibából a kormány ne csináljon presztízskérdést. Valahogy nincs előttünk a kormánybiztos, ahogy kitalálja, hogy legyen inkább többségi állami a TakarékBank, és kapjon ötödáron részvényeket a Magyar Posta.

A kormány csak a szokásos stratégiáját alkalmazta. Amikor a bankok tiltakoztak egyes adók vagy éppen az egyeztetés hiánya miatt, még nagyobb terhet kaptak a nyakukba. A politikusok elégedetten hátradőlhetnek, hiszen mégis itt vannak, külföldi anyáik nagy zsákkal hozzák a pénzt, betolják a szükséges tőkeemeléseket. A kormány ezúttal is csak ráerősített egy sokat kritizált gyakorlatára.

A trafikügyben azon hüledezett az ország, hogy miként lehet egyik pillanatról a másikra elvenni és újraosztani magyar kisvállalkozók megélhetését. Ám a kormány a visszhangokból nem azt a következtetést vonta le, hogy legközelebb kicsit megfontoltabban érdemes lépni, ha tulajdonviszonyokba szeretne beavatkozni. Sőt, a trafikügynél is méretesebb döntést hozott, amikor Demján Sándor szerint százezer magyar szövetkezeti tag tulajdonjogát csorbította.

Nekik ugyanis eddig voltak szövetkezeteik, és most lesznek valami furcsa csökevényeik. Ezek gyakorlatilag a törvény által deklaráltan bármikor elvehetők, amelyet az állam áttételes kontrollja és jóváhagyása nélkül semmilyen vezető nem irányíthat, ahonnan nem lehet csak úgy osztalékot kivenni, ahol meghatározták, hogy a forrásokkal mit kell kezdeni. Az ürügy az integráció, a szövetkezetek nehéz helyzete, amiben természetesen rengeteg igazság van. Ám ezen az úton nincs megállás. Nehéz helyzetben van az építőipar is, de ma még különösnek tűnne, ha ezért bármely építőipari cég államosítható lenne. Összességében veszteséges a médiapiac is, de azért meglepődnénk, ha az egyelőre jegelt reklámadó helyett az állam bevezetné, hogy jóváhagyja a cégek mérlegeit.

A gondolkodás elképesztő. A részletek is cinikusak. Igaz, az állami forintokért aggódó adófizetők megnyugodhatnak. Most kiderült, hogy az MFB jó vételt csinált, amikor megvette a DZ Bank 38 százalékos pakettjét. Nem mintha a korábbi deal paraméterei lettek volna annyira előnyösek, azonban ha törvénnyel lehet ehhez még ötödáron úgy részvényeket szerezni, hogy az állam így többségbe kerül egy bankban, akkor ez jó üzletnek minősíthető. A baj csak az, hogy ezt tisztes viszonyok között valójában nem üzletnek hívják, hanem valami egészen másnak.