A szupergazdagok kézművesei

Izsák Norbert, Lengyel Csilla
2013-08-15 07:30
Hogyan lehet érvényesülni a nemzetközi luxusiparban, és egyáltalán, mi számít luxusnak nálunk és külföldön? - ezekre a kérdésekre is kerestük a választ olyan magyarok segítségével, akik többnyire Magyarországon vagy Magyarországról építették fel magukat és/vagy márkájukat.
Az idő az igazi luxus - mondják az iparág nagy öregjei. Ezzel több szempontból is mélyen egyetérthet Becsei Áron órakészítő mester, aki eddigi talán legsikeresebb modelljén, a Bexei Primuson teljes két éven át dolgozott. Eddig csupán néhány órát értékesített, ám ezek ára több tízezer euró.

Nemcsak a vásárló pénztárcáját terheli meg a luxus. Nagy Dániel és Nagyné Ráski Orsolya, a Splendor ékszercég tulajdonosai, kreatív ötvösei például állandóan versenyt futnak az idővel: csak akkor tudnak vonzó kollekciót felépíteni, ha van elég pénzük a méregdrága alapanyagok, arany, ezüst, gyémánt és egyéb drágakövek megvásárlására. Amint azt a Figyelőnek elmondták, a mai napig kihívás a kiállításokra, versenyekre szánt ékszerek finanszírozása. Márpedig ilyenből jó sok született az elmúlt évtized során: a házaspár mindeddig 54 nemzetközi díjat söpört be egyedülálló alkotásaival - ilyen teljesítményt egyetlen független kis cég sem tud felmutatni, volt olyan verseny, ahonnan az összes kategória valamennyi első díját elhozták.

„Amíg Franciaországban azt kérdezik, mi a művészi inspiráció vagy koncepció egy-egy ékszer mögött, addig nálunk az iránt érdeklődnek, mennyiért adjuk a gyűrűnk egy grammját‟ - mutat rá a honi valóságra a már idézett Nagy. Mi több, amíg a magyar vásárló mindent anyagáron szeretne megkapni, Párizsban éppen az a gyanús, ha valami túl olcsó: „ha nem mondunk 20-szoros vagy 50-szeres árat az ékszereinkre, akkor azt hiszik, valami baj van velük‟ - panaszkodott - vagy dicsekedett - Nagy a Figyelőnek.

A cikket teljes terjedelmében keresse a Figyelő hetilap 33-dik számában.