Darált barackkal jól csúszik
Először egy könnyű proseccóval indít, pontosabban egy 2013-as száraz habzóborral. A furmintból készült bubis borról megtudjuk, hogy Szentesi József közreműködésével készült, valamint hogy "féltestvére", az inkább Spumante jellegű habzó bor nyáron kiváló üdítőitalként segítette temetni a meleg estéket - főleg némi darált őszibarack hozzáadása után. Miközben a teljesen száraz frizzantét kortyolgatjuk, meghallgatjuk Krisztián útját a szőlőig: édesanyja a Nők Lapjába gasztronómiáról is írogatott, innen jöhetett tehát az első érintés. A második inkább elriasztotta (volna) a történészt a pályától, mert a rendszerváltás környékén tett tokaji kirándulás során Hegyalja legpocsékabb pincészetének legposhadtabb borát sikerült megkóstolnia. Később azonban belefutott Szepsy Istvánnak egy 1989-es aszújába, és rögtön megtért Tokaj igaz szelleméhez. Olyannyira, hogy 1997-ben már ő maga is saját bort készített.
Ukrán kölnivel a szőlővédelemért
Onnantól kezdve aztán nem volt megállás. A következő tételnél már az oroszlánkörmeit is kezdjük érezni, a 2012-es Muskotályban van ugyan némi széndioxid, de jól áll neki, ahogyan a behízelgő illatot követő picit kesernyés utóíz is. A száraz borban bujkál egy kis krémesség is, persze, Krisztiánnak nyilván ujjgyakorlat ez is, de megérte tornáztatni az ujjperceket. A borász minden bizonnyal büszkébb 2012-es 100 éves furmintjára, ami még mindig száraz, de a ritka furmintklón miatt tényleg különleges. A hegyaljai ásványosságot szépen hozza a bor, és cuppogás közben a nagyérdemű azt is megtudhatja, hogy a vaddisznók is roppant mód szeretik Ungváry szőlejét, néhány évben alig hagytak szüretelnivalót a borásznak. A valóban önsorsrontóan őszinte történész még azt is elmondja, mióta ukrán kölnivel alaposan meglocsolt női fehérneműket aggat a szőleje köré, kicsit jobb a helyzet, ám néhány vadkant még ez sem akadályoz meg a nemhivatalos előszüretben.
És akkor jött a pinot
A környezetet óvó módon gazdálkodó borász nagy dobása azonban vitán felül a 2012-es pinot noir. Nemcsak azért, mert Hegyalján különösen ritka manapság a vörösbor, hanem azért is, mert a vulkanikus kőzeten olyat mutat a burgundi fajta, hogy hitetlenkedve kóstoljuk újra meg újra meg újra a poharunk tartalmát. Ráadásul, Ungváry 2009-ben telepítette a szőlőt, így ez csupán a második évjárata, az évek múlásával újabb meglepetések várhatók. Azt viszont nem értjük, hogyan lehetséges, hogy látszólag két teljesen egyforma palackban két különböző bor van. Az egyik vékonyabb, burgundisabb, a másik vastagabb, harapósabb. A dolgot Ungváry sem érti, mint mondja, egyszerre palackozta a tételt. Mindenesetre mi nem akadunk fenn az ügyön, elvégre a bor mégiscsak az istenek itala, és ki tilthatná meg az égieknek, hogy néhány palack tartalmát egy-egy suhintással feljavítsák?!
Az este végére maradtak az édesebb borok, a sort a Bor és Piac karácsonyi tesztjén taroló Vayi Cuvée édes 2012 után egy csodálatos aszúesszencia zárja 2008-ból. A pincészet érdekeit szem előtt tartva nem írnánk le, pontosan hogyan készült ez a tétel, mindenesetre a szénás-szalmás és a szokásos déli gyümölcsös ízvilág mellett birset is találunk a borban, amelynek a sav-cukor egyensúlya példaértékű. Lehangoló ügynökjelentések olvasgatása után garantáltan jobb kedvre hangol.