Az utóbbi egy év időközi választásai után megállapítható: immár nem időszerű a mondás, miszerint a Vajdaság egy kicsit mindig másképp szavaz, mint Szerbia többi része - ezeket a választásokat mostanában rendre a jelenlegi országos kormánypártok jelöltjei nyerik meg. Aleksandar Vučić kormányalelnök (hangsúlyozottan: Első Kormányalelnök) Szerb Haladó Pártja (SNS) egyéves kormányzása alatt tovább tudott erősödni, így egy mostanában rendezett esetleges rendkívüli választás esetén az SNS-nek talán nem is lenne szüksége koalíciós partnerre Belgrádban.

A szerbiai politikában jelenleg a javarészt egykori szerb radikálisokból verbuválódott SNS-szel barátkozik mindenki. Még a legnagyobb ellenzéki párt, a Demokrata Párt (DS) sem bírálja név szerint a roppant népszerű Vučićot, pedig Vučić népszerűségének egyik oka az a nagyívű korrupció-ellenes harc, aminek eredményeképp - meglehetősen szelektíven - az előző kormány DS-es politikusai ülnek előzetesben.

A jelenlegi és a reményteljes potenciális koalíciós partnerek eközben szinte sorban állnak az SNS kegyeiért, és lassan közéjük lehet számítani a (mindenkori) magyar kormány politikai és anyagi támogatását élvező Vajdasági Magyar Szövetséget is. A VMSZ egyre több önkormányzatban pártol át a DS-től az SNS-hez, és egy ilyen lépésnek határozott előjelei mutatkoznak a helyi magyarság szempontjából kiemelt fontosságú városban, Szabadkán is, ahol a VMSZ eddig még kitartott régi politikai szövetségese, a DS mellett. Végülis a kisebbségi egypártrendszert domináló VMSZ logikája egyszerű és célszerű: hatalmon kell maradni.

Ebben a környezetben az országos szinten ellenzékben politizáló DS nem tud sokat kezdeni vajdasági „hatalmával". Hiába van meg szinte az abszolút többsége a tartományi törvényhozásban, amikor a tartományi törvényhozás csak egy kitartott (jogi) személy. Évi apanázsát a központi, belgrádi hatalom határozza meg. A szerbiai kormány pedig még akkor is szűkmarkú volt a Vajdasággal, amikor ugyanaz a DS volt hatalmon Belgrádban, mint a Vajdaságban. Most ráadásul olyan adótörvényt fogadott el a szerbiai parlament, amely az önkormányzatok és a tartomány rovására tömi a központi pénztárat.

A polgárinak mondható vajdasági szavazótábor, amely az SNS-t és a szerbiai jobboldal többi pártját egyaránt elutasítja, mára nagyjából reményeit vesztette és a statisztikai ismeretlenbe veszett. Nincs kire szavazni - vélik sokan közülük, látván, hogy a hibernált DS és a helyi politikában mindig erős baloldali vajdasági párt, a Szociáldemokrata Liga (LSV) lejáratták magukat, vagy éppen lejáratja őket a „korrupcióellenes," irányított médiagépezet. Jellemző, hogy ma Szerbiában komoly elemzők fontolgatják, hogy itt vagy ott ez a két párt is koalícióra léphet az SNS-szel - nem is olyan régen ez pont olyan furcsán hangzott volna, mintha ma valaki Magyarországon egy Fidesz - MSZP nagykoalícióról fantáziálna.

Az SNS azért kapta meg a nyugati kormányok támogatását a 2012 tavaszán megtartott választások előtt, mert késznek mutatkozott megtenni Koszovó viszonylatában, amit Boris Tadić DS-e nem mert vagy nem akart. Ugyanez az SNS ugyanakkor a Vajdaságban kemény nacionalista szerb kultúrpolitikát folytat. Az újvidéki városi vezetés például egyik legsürgősebb tevékenységének tartotta a latinbetűs feliratok cirillre cserélését a városi művelődési központ homlokzatán éppúgy, mint a városi buszok tábláin. (A szerb nyelvnek létezik mind cirillbetűs, mind latin betűs használata, mind a kettő hivatalos is, ugyanakkor mindkét írásmódnak megvan a maga kulturális üzenete.) Nem kisebbségellenes a légkör, hanem inkább vajdaságiasság-ellenes.

Ami elveszett a keménycsávós hazafias nimbuszból Koszovóban, azt pótolják be a szerb jobboldal pártjai a Vajdaságban - bizton számítva a titói érában, de főleg a legutóbbi délszláv háborúk óta betelepített szerb tömegek támogatására.

Nyomul a nacionalizmus a pártirányított kultúrában is, az alternatív ötletek levegő nélkül maradtak. A Vajdaság monarchiabeli identitásából nem sok maradt. Miképpen a titói korszak Vajdaságából sem.

Az álítólag az Európai Unió felé haladó Szerbiában, ahol az alapértelmezett nacionalizmuson kívül más ideológiáknak semmi szerep nem jut, sokszor elhangzik, hogy az EU-ba vezető úton a Vajdaság a mozdony. Ám igen könnyen megtörténhet, hogy ez a mozdony, ha be is ér egyszer majd az állomásra, oda színeitől, jellegzetességeitől megfosztva érkezik be. Egyszerű vagonként.

(A szerző vajdasági politológus.)