A kínai hatóságok 2007-ben hoztak egy monopóliumellenes törvényt. Célszerű ezt részletesen is áttanulmányozni, hátha segít eloszlatni néhány félreértést. A monopóliumellenes törvényt Kína főleg az infláció letörésére használja, evidens célja nem a külföldi vállalkozások korlátozása. A fejlesztésekkel és a reformokkal foglalkozó illetékes kínai minisztérium a törvény felhatalmazása alapján az árkartellek ellen lép fel, ellenőrzése alatt tartja az árszintet, főleg a tömegtermékek esetében. Így nem meglepő, hogy a legtöbb eljárás olyan termékek esetében indult el, mint például a rizsgombóc, a fokhagyma, a Kínában roppant népszerű mungóbab vagy a bébitápszer. A hatóságok nem a helyi vállalatokat, hanem a helyi fogyasztókat védik.

Mindössze két olyan nagyobb port felvert esetről lehet tudni, amely külföldi cégek ellen irányult: az egyik egy LCD-képernyős tévé forgalmazásával, a másik egy külföldi bébitápszerrel volt kapcsolatos. A pekingi hatóságok összesen 30 eljárást indítottak, szinte kizárólag hazai és köztük számos állami tulajdonú vállalkozás ellen. Többnyire azért büntették meg őket, mert nagykereskedőik számára kiskereskedelmi minimumárat szabtak meg. A két legnagyobb távközlési szolgáltató, a China Telecom és a China Unicom ellen jelenleg is folyik eljárás. A két külföldi cégre kivetett bírság töredéke annak, amit mondjuk az Európai Unió versenyhatósága szokott kiszabni hasonló esetekben.

Az összeolvadások szabályozása már inkább nehezíti a külföldi társaságok életét. Előfordul, hogy még a nyugaton amúgy teljesen bevett összeolvadásokat is megnehezítik a hazai cégek védelme érdekében. A WalMartot például eltiltották a lehetséges szinergiák kiaknázásától a tégla-habarcs piacon, amikor megvásárolta a Niu Hai nevű társaság kisebbségi tulajdonrészét. A szinergiák kihasználása és az ily módon megvalósuló javuló termelékenység ugyanis hatékonyabbá teszi a külföldi cégeket kínai riválisaikkal szemben.

Úgy tűnik, ezen a téren a kínai vezetés hajlamosabb az adminisztratív intézkedésekre, mintsem engedné szabadon működni a piaci folyamatokat annak érdekében, hogy az árak alacsonyabbak és a minőség jobb legyen. A helyi vállalkozásokat, köztük az állami tulajdonú vállalatokat ugyanakkor nem ítéli meg ilyen szigorúan a versenyhatóság. Két helyi telekom óriás, a China Unicom és a China Netcom 2008-as egyesülése során a vállalatoknak meg sem kellett keresniük a kormányzati szerveket.

Pekingnek nem ártana, ha az árak ellenőrzése terén mutatott elkötelezettségét kiterjesztené az összeolvadások szabályozására is. A cégek egyesülése a nyugati világban többnyire azért megy végbe, mert hatékonyabban szeretnék a piacaikat kiszolgálni. Ezzel a kínai fogyasztók is jobban járnának. Ha a helyi hatóságok a versenyzők helyett a versenyt védenék, azzal a helyi vállalkozásokat is hatékonyabb működésre ösztönöznék. Hosszú távon minden egyes szereplő, így a kínai ipar is profitálna ebből.

A szerző a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója