- Vicces felvetés, de a parfümőrség valójában egy kreatív szakma, a parfümőr illatokat talál ki és valósít meg, ráadásul akár a személyes testillatra szabva. Amikor Versailles-ban végeztem, az évfolyamomon összesen tizenketten végeztünk. A világon mindössze néhány száz parfümőr dolgozik, így egyfajta természetes monopóliumot élvezünk, ráadásul a kelet-európai régióban én vagyok az egyetlen parfümőr, aki ezt a híres képzést elvégezte.
- Van különbség, ha Sir Roger Moore vagy egy átlagos hazai oligarcha, netán tehetős trafikos tárgyal önnel?
- Az én részemről semmi, egyenlőek számomra, sosem döntök előre egy emberről. Az asztal túloldalán ülő személyek tekintetében viszont nyilván van különbség. Természetesen a külföldi szupergazdagok között is vannak „sültparaszt szociopaták‟. Ugyanakkor tapasztalataim szerint a magyar „oligarchák‟ között is akadnak kedves, művelt, nyitott emberek, ámbár volt már olyan hazai gazdag, aki azt gondolta, hogy a pénzéért megsértheti az alkalmazottaimat. Gyorsan megértették, hogy a luxus őket is kötelezi. Elég könnyen el tudom érni, hogy észrevegye magát, aki simán lekezelő, vagy olyanokat kérdez, hogy „miért nincs itt »gukki«‟, vagy „mik ezek, hamisítványok‟?
A teljes interjút keresse a Figyelő 33-dik számában.