Nem csak a majdnem mindenről népszavazást tartó svájciak gondolják komolyan az alapjövedelem koncepcióját. A téma már a berlini koktél partikon is egyre felkapottabb az utóbbi időben, sőt az Egyesült Államok politikai szakértőit is mind inkább foglalkoztatja.

Fizessünk az otthonülőknek is - úgy hangzik, mint valami kommunista terv, ám ennél többről van szó. Az ötletet nem csak az egyenlőtlenség kutatói támogatják, mint az oxfordi Sir Tony Atkinson, mivel például Milton Friedman is hasonlóan vélekedett. Az alapjövedelem modelljét az erősen jobb- és baloldali érzelműek egyaránt támogatják, csupán a mainstream politika nem foglalkozik vele. Friedman úgy tekintett az alapjövedelemre, mint a jóléti állam alternatívájára. Az, hogy csak bizonyos korú, vagy munkanélküli embereknek fizetne az állam, majd a kiadások - tehát a probléma - mérséklése végett arra ösztökélné őket, hogy munkát keressenek, kifejezetten bürokratikus, sőt akár megalázó is lehet, ám nem hatékony. Ezzel szemben az alapjövedelem mindenkinek jár.

Harford szerint ez akár működhet is, ha az alapjövedelem szintje mérsékeltebb, például a nagy-britanniai jövedelem kiegészítéséhez hasonló heti 75 font (26-27 ezer forint). Ez a szint szerinte még nem járna drasztikus csökkenéssel az álláskeresés terén. Sokan úgy látják, hogy az alapjövedelem akár még segíthetne is, hogy a rosszul fizető állásokat is könnyebben betöltsék. Ahogy sok utópikus ötletet, ezt is kipróbálták az USA-ban az 1960-as, 1970-es években. Azt tapasztalták, hogy az emberek ugyan kevesebbet dolgoztak, ám a hatás koránt sem volt drasztikus. Az, hogy az államok megengedhetik-e maguknak az alapjövedelem bevezetését, attól függ, hogy a munkavállalók tömegesen mondanak-e le a munkájukról. Ha a nagyrészük tovább dolgozik, a megvalósítás nem is olyan drága. Ebben az esetben az alapjövedelem kiválthatna megannyi más segélyt és támogatást. Az állam akár még jól is járhatna az áfából, vagy szja-ból adódó többletbevételekkel. Természetesen, ahogy a konzervatívok gondolják, az ellenkezője is előfordulhat.

Friedman a Free to Choose lapjain úgy érvelt, hogy a hátrányos helyzetű személyek (rokkantak, stb.) elég kevesen vannak ahhoz, hogy privát jótékonysági intézmények útján kezelni lehessen a problémájukat. A mai világ ezt a választ már nem valószínű, hogy elfogadná, és ez adja az alapjövedelem legnagyobb problémáját, a modern jóléti állam összetettségét. A kivételek lehetetlenné tehetik, hogy a papíron működő alapjövedelem felváltsa a jóléti államot.

A közeli jövőben azonban eljöhet a „robotok világa", ahol nagyszámú ember válik foglalkoztatásra alkalmatlanná. Ezek a félelmek egyre valószerűbbek, ezért olyan gazdasági rendszert kell kialakítani, ami megbirkózik a problémával. Mintha a Star Trekben mindenki alapjövedelmet kapna.

Tim Harford angol közgazdász, újságíró. Filozófiából, politikából és közgazdaságtanból szerzett diplomát. A Financial Times nagysikerű The Undercover Economist rovatának, valamint közgazdaságtani könyvek szerzője. 2007 óta a BBC Radio More or Less műsorának vezetője, amelyért Mensa díját is megkapta.