Jól összehangolt szünet vette kezdetét az eurózónában. Mintha elcsitultak volna a németek elleni politikai támadások. Németországban szeptember 22-én választások lesznek, s Angela Merkel kancellár 17 tartományban küzd ismét, immár harmadszor a győzelemért. Az eurózóna úgy tűnik, lassacskán kikászálódik a recesszióból. Ez hasznára lehet a kancellárnak a választási harcban. Megszólaltak azonban disszonáns hangok is. Egyre világosabban látszik, hogy az európai mentőcsomagok nem elég hatékonyak és a végső számla is nagyobb lesz a vártnál.

Az Unió 2010 tavaszán nyújtott pénzügyi segítséget Görögországnak. Írország az év végén következett, majd 2011 közepén nyújtotta a tenyerét Portugália is. E három ország közül csak Írország fogja menetrend szerint befejezni a programot. A szigetország 67,5 milliárd eurót kapott, ezt az év végéig a tervek szerint visszafizeti. Ezt követően az írek piaci hitelekből finanszírozzák majd államadósságukat. Nem kell eleget tenniük az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által diktált kemény költségvetési és gazdasági feltételeknek. Dublin sikeresen csapolta meg a nemzetközi tőkepiacokat az idén, ennek ellenére joggal lehet ideges attól, hogy finanszírozási szempontból ismét magára marad. Az idei költségvetési hiány várhatóan eléri a GDP 7,5 százalékát. Az államadósság a GDP 125 százaléka lehet. Ennek hátterében az áll, hogy a kormány súlyos euró milliárdokkal segítette ki a megroggyant bankrendszert. Az adósságteher még nagyobb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ír bruttó hazai össztermék jókora részét enyhén adóztatott multinacionális vállalatok adják. A bruttó nemzeti termék (GNP, amely csak az ír vállalatok és magánszemélyek teljesítményét mutatja) arányában mért adósság meghaladja a 150 százalékot.

A The Economist Newspaper Limited London cikkék keresse a Figyelő 33-dik számában.