Kismamaklub, távmunka, vállalati bölcsőde, bababarát iroda az egyik oldalon, parkoló pályára helyezés, juttatások megtagadása, hátrányos megkülönböztetés, leépítés a másik oldalon - a kisgyermekes anyák munkahelyi reintegrációja kapcsán meglehetősen szélsőséges a hazai vállalatok hozzáállása. Jóllehet sok cégnél prioritás a képzett nők megtartása, korántsem könnyű ma a gyerekek mellől visszatérni a klaviatúra vagy a gyártósor mellé. Az angolszász szakirodalom motherhood penalty vagy mommy tax kifejezései azokra a hátrányokra utalnak, amelyek a nőket a szülés miatt érik: kiesnek a munkaerő piacról és sok esetben lényegesen alacsonyabb szintről folytathatják pályájukat. Ezt a szakmai zsákutcát mommy track-nek is nevezik.

EGY IRÁNY

A cégek ugyan értékelik az állam anyagi - elsősorban járulékcsökkentés formájában megvalósuló - segítségét, ám általában úgy vélik: ha egy vállalat számára fontos a női munkaerő megtartása, akkor áldoz majd a szülés utáni visszatérés megkönnyítésére, akár kap hozzá pénzügyi támogatást, akár nem. (Néhány sikeres kezdeményezésről lásd a keretes írást.) A munkakörmegosztás például (job sharing - ennek keretében egy pozíciót ketten töltenek be, fele-fele arányban) a hozzá kapcsolódó, két éve bevezetett járulékkedvezmény ellenére nem tudott igazán elterjedni, csak kevés cég mer belevágni a kapcsolódó munkaszervezési és kommunikációs nehézségek miatt.

Van azonban számos terület, ahol az állam sikerrel könnyíthetné meg az anyák munkába állását. Mindenekelőtt a bölcsődei-óvodai férőhelyek hiánya okoz gondot, elsősorban az agglomerációban élők számára. Nem egyedi annak a családnak a példája, amely azért költözött át Vácról Dunakeszire, mert csak ott volt hely a kicsinek az óvodában. A cégek egy része saját napközi nyitását fontolgatja, mások az önkormányzati intézményekkel együttműködve igyekeznek segíteni a kisgyerekes kollégáknak: Hatvan egyik óvodájában például Bosch-csoport indult ősztől, de a Magyar Telekom is számos intézménnyel kötött szerződést.

Stabilabb gyermekvállalás iránti elkötelezettséget az eredményezne, ha a férfiak és nők munkaerő piaci esélyei kiegyenlítődnének - állítja Keveházi Kata. Az anyák munkába állásának megkönnyítését 2002 óta támogató Jól-Lét Alapítvány vezetője szerint skandináv minta alapján például be lehetne vezetni, hogy a gyermekgondozási szabadság egy részét csak az apa vehesse ki, vagy az első években mindkét szülő otthon lehessen a gyerekkel - például az anya heti három, az apa két napot, esetleg be lehet vonni a nagyszülőt, vagy egy-két napra is közösségbe lehetne vinni a gyereket. A jelenleg hiányzó kiszámítható gazdasági környezet mellett az is lényeges volna, hogy a gyermekvállalási kedv növelése érdekében hozott intézkedések egy irányba mutassanak. Keveházi Kata szerint ez most nincs így: az álláskeresési járadék idejének kilencről három hónapra csökkentése, a gyesről munkahelyükre visszatérő anyukák a kisgyermek 3 éves koráig tartó felmondási védelmének munka törvénykönyvében rögzített feloldása a sikeres visszatérés ellen hatnak. Ráadásul a tapasztalatok szerint lassítják vagy vissza is fogják a korábban már elindult vállalati kezdeményezések, programok egy részét, hiszen immár nincs kényszer a kismamák megtartására, ezért aztán kézenfekvő megoldás a felmondás. Sajnálatos, hogy a gyes mellett már nem lehet teljes állásban dolgozni, hiszen ez az intézkedés, nemcsak egy elvett jog visszavételét jelenti, de önmagában is diszkriminatív. „A védelem megszűntével együtt különösen hátrányossá vált, hiszen a részmunkaidő sikeres megszervezésére a munkáltatók nagy része nincs felkészülve, így az elbocsátás kockázata és az elszenvedhető hátrány hatványozottan jelentkezik" - teszi hozzá az alapítvány vezetője.

További részletek a Figyelő 25-dik számában.