A gazdasági totálkár azt jelenti, hogy az autó - új alkatrészekkel történő - helyreállítása szakszervizben nem gazdaságos. A javítási költségek ugyanis meghaladnák a gépjármű forgalmi értékét, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (kgfb) alapján történő kárrendezésnél pedig nem gazdagodhat a károsult autós ügyfél.

Az idősebb kocsikat ért nagyobb ütközésektől gyakran válik a jármű totálkárossá.

A PBA szerint gazdasági totálkár esetén a kárszakértő a rendelkezésére bocsátott adatok - és a szemle jegyzőkönyv alapján - meghatározza az ép gépjármű értékét, a kár keletkezésének időpontjában. Ebből levonják a sérült gépjármű értékét (ez a maradványérték), mivel az autó a tulajdonosnál marad.

Ezt követően két lehetőség közül választhat a károsult: az egyik, hogy a sérült gépjárművet vagy a biztosító közreműködésével, vagy pedig a szabad piacon eladja. A kártérítési összegből és a sérült autó vételárából pedig másik kocsit vásárolhat magának.

A második lehetőség: a biztosítói kártérítésből a gépjárművet saját maga is helyreállítathatja a tulajdonosa, hiszen ez csak a biztosító számára gazdaságtalan. Többször előfordul, hogy a gazdasági totálkárosnak ítélt jármű devizahitellel, lízingel terhelt, ilyenkor a kgfb valamint casco biztosítás alapján történő kárrendezésnél a biztosító nem tudja figyelembe venni az árfolyam-különbözetből adódó veszteséget, a keletkezett kár megtérítésekor. Ilyenkor - a banki egyeztetést követően - a tulajdonos a kártérítésből állíttatja helyre a járművet.

A banktól kérvényezheti, hogy járuljon hozzá a helyreállításhoz, mert így a lízingszerződés érvényben maradhat. Ilyenkor a bank által megbízott szakértő ellenőrizni fogja a javítást.