Az ír válság pszichológiája

Sárvári Marcell
2013-07-30 16:59
A múlt hónapban leleplező erejű hangfelvételek szivárogtak ki az Anglo Ír Bank háza tájáról. A szalagok tanúsága szerint az intézet tisztviselői félrevezették a kormányzatot az újabb kölcsön mértékéről, és visszafizetési garanciáiról, amely kölcsön aztán dominóhatást indított el - mutatja be Tana French a New York Times honlapján megjelent cikkében.
A felvételek rávilágítanak az ország gazdasági problémáinak eredőjére, ami valójában nem a bankárok opportunizmusában, hanem az egész társadalom amoralitásában keresendő. A French által pszichológiai bűnnek nevezett jelenség a tettek és következmények egymástól való elszakadását takarja, amely az ország vezető elitjétől öröklődött át az évek során.

Írország népessége alig haladja meg New York City-ét, melynek egy szűk csoportját teszi ki a vezető osztály. Ez az elit igen szoros közösséget alkot, amely baráti, családi, és üzleti kapcsolatok erős hálózataként működik. A csoport belterjességéből fakadóan nem csak az új belépőket rekeszti ki, de rendszeresen kisegíti gondban lévő tagjait is. Azáltal, hogy saját érdekeik mentén mindig meggátolják társaik, illetve famíliáik hanyatlását, olyan biztonsági háló jön létre, amelynek révén az elitnek nem kell különösebben törődnie tettei következményeivel.

Ennek a fajta felelőtlenségnek az egyik folyománya a moralitás hanyatlása, ami egyre több intézmény és társadalmi réteg működésére jellemző. Mindez azonban csak az egyik oldala az egyre növekvő adóterhekhez, és a tömeges kivándorláshoz vezető okoknak.

Egy másik kérdés, hogy az elit miként vetette alá a polgárságot ennek a piramisjátéknak, amely túlköltekezéshez vezetett. Mindennek következtében egy túlzott, már-már utópisztikus szemlélet jutott érvényre, mely szerint, ha valaki túlbecsült értékű házat vásárol a semmi közepén, azzal növekszik a gazdaság. A jellemzően cinikus, kételkedő ír társadalmat ráadásul pont abban a periódusban érte el ez az utópia, amikor az a legnyitottabb volt, hogy kérdés nélkül fogadjon el ilyen tételeket. Az ír népesség többsége az egész történelem során annyira szegény volt, hogy amikor végre javult némileg a helyzet, teljesen feladták egészséges cinizmusukat. El akarták hinni, hogy tettek, és tenni tudnak ezért a prosperitásért, így megkezdődött az adósságspirál kiépülése.

Így került támadás alá a következményekben, és realitásokban gondolkodó ír attitűd, melynek eróziója által mély válságba került az ország - az emberek pedig ma már cipőt is nehezen vehetnek a gyerekeiknek. Az egyensúly visszaállításához pszichológiai megújulásra is szükség van, amely azonban évtizedeket vehet igénybe.

Tana French többszörösen díjazott ír novellista, a Purple Heart Theatre Company partnere.