Komoly árcsökkenést hoztak az elmúlt évek a hazai szállodapiacon, elsősorban a korábbi időszak finanaszírozási gyakorlata miatt. A 2000-es évek elején-közepén gombamód szaporodtak az állami támogatással és devizahitelből épült szállók, a válság kirobbanását követően azonban a tulajdonosok egy része már nem tudta fizetni a megugró törlesztőrészletet.

A tönk szélén álló szállodatulajdonosok az esetek többségében ugyanakkor természetesen a végletekig küzdöttek, és minden megtettek annak érdekében, hogy hotelük ne kerüljön a bank kezére. Ilyen esetekben az utolsó időszakban jellemzően már nem számított a pénzügyi eredmény, a tulajdonosok kizárólag a cash-flow problémát igyekeztek kezelni. Azaz ekkor már senki nem foglalkozott azzal, hogy a bevételek fedezzék a költségeket, csak az volt fontos, hogy az aktuális törlesztőrészletet kitermeljék valahogy, ennek érdekében pedig sok esetben irreálisan olcsón adták ki a szobákat.

A hihetetlen „akciók" ugyanakkor a teljes szektorban komoly versenyt generáltak, és igencsak letörték az amúgy sem különösebben magas árakat. Minden bizonnyal jórészt ennek köszönhető, hogy a válság ellenére egy rövid visszaesési időszakot követően tulajdonképpen 2010 óta folyamatosan emelkedik hazánkban a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma, és ezen mutató alapján a hazai turizmus évről évre döntögeti a rekordokat.

A bővülés ellenére ugyanakkor a szektor szereplői nem elégedettek maradéktalanul, aminek magyarázata, hogy bár a turisták száma valóban nőtt, a vendégkör összetétele azonban már nem alakult ilyen kedvezően. Azzal ugyanis, hogy a hazai árak nemzetközi összevetésben is igen alacsony szintre süllyedtek, Magyarország, és elsősorban Budapest azon kisebb jövedelmű nyugat-európaiak, illetve a régiós turisták számára is elérhetővé vált, akik korábban nem engedhettek meg maguknak egy ilyen kiruccanást. Az eltolódásnak ráadásul tavaly újabb hatalmas lökést adott, a Malév csődje.