Az ország életbiztosítása - Interjú Csermely Péterrel

Izsák Norbert
2013-08-06 13:16
A Nemzeti Tehetség¬segítő Tanács elnöke nem hisz abban, hogy rendeletekkel Magyarországon lehetne tartani a tehetségeket. Viszont vallja: ha a külföldön dolgozó szakember fiatalkorában törődést, szeretetet kap itthon, ha tehetségbarát légkörben nő fel, nemcsak ő térhet vissza, de olyanná válhat hazánk, ahová szívesen jönnek más országok legjobbjai is.
- Mit gondol, a tehetség része a nemzeti vagyonnak? Ha igen, jól sáfárkodunk vele?

- A tehetség a nemzeti vagyon hosszú távon igen nagy megtérülést hozó eleme. Magyarországon a tehetségek felfedezésével és pályára állításával ma már nem állunk olyan rosszul, mint tíz vagy pláne húsz évvel ezelőtt. De a tehetség öröm-re váltásával még adósak vagyunk. Akkor lehetünk majd elégedettek, ha a tehetség mind saját magának, mind a környezetének - beleértve ebbe az előtte járó és az utána következő generációkat is - örömöt tud hozni. Ez ugyanis az igazi si-ker.

- Régóta foglalkozik tehetséggondozással. Véleménye szerint minek kellene történnie, hogy itt maradjanak a fiatalok egyetem előtt, közben, után?

- A középiskolás, egyetemista és diplomás pályakezdő generáció elvándorlása kezd aggasztó méreteket ölteni. Ma még nem ítélhető meg, hogy a külföldön iskolát végzők, illetve munkát vállalók közül hányan térnek vissza és hányan marad-nak végképp külföldön, de az évek múlásával egyre valószínűbb, hogy a végleg külhonban letelepedők aránya nem lesz alacsony. Különösen fájó az, hogy az ország így a legképzettebb, „legtöbbe kerülő" polgárait veszti el. Ezt az elvándorlást csak a magyar oktatás és gazdaság sokkal magasabb színvonala és - nem utolsósorban - minőség- és tehetségbarát légköre változtathatja meg. Ez az (újjá-) építkezés évtizedes folyamat. Ugyanakkor ez a veszteség nem lesz teljes akkor, ha a külföldre kerülő magyar nem keserű szívvel megy el. Az 1996-ban alapított kutató diák mozgalom példa arra, hogy abban az esetben, ha a külföldön dolgozó tehetség fiatalkorában törődést, szeretetet kapott itthon, ha kialakult egy magyaror-szági baráti köre, akkor a kapcsolati hálója ideköti. (A program keretében kiemelkedően tehetséges középiskolás diákok számára nyílik lehetőség kutatásra a legjobb hazai szakmai műhelyekben, őket külföldről mentorok segítik - a szerk.) Eb-ben az esetben az elvándorlás nem okvetlenül veszteség, hanem a magyar imázs növelése külföldön, illetve lehetőségbővülés az itthon maradt társak számára. Ilyen háttérrel, ilyen élményekkel a külföldre szakadt magyar magyar marad, eu-rópai vagy akár amerikai polgárként is.

- Szép dolog, ha magyar marad. De vajon vissza is jön? Mit lehetne azért tenni, hogy némi külföldi kalandozás után hazatérjen?
- Ahhoz, hogy visszajöjjön valaki huzamosabb külföldi tartózkodás után, elsősorban kiszámíthatóságra van szükség, és ebben az életpálya kiszámíthatósága is benne foglaltatik. Perspektívát, életpálya-építési lehetőséget, távlatot kell tudni kínálnia ennek az országnak a tehetségek számára ahhoz, hogy vonzó legyen. Ennek vannak kezdeményei. Hadd utaljak most csak a Prezi vagy a Ustream példájára. Ha az ilyen lehetőségek száma nő, akkor annál még sokkal több is történ-het, mint hogy a külföldre szakadt magyarok egy része hazajön. Tehetségvonzó ország leszünk, ahova szívesen jönnek más országok legjobbjai is. Ma már ugyanis elsősorban nem a tehetségmegtartás, hanem a tehetségmérleg fontos egy ország életében. Ha tartósan több tehetség megy el, mint amennyi jön, akkor van nagy baj.

- Mit gondol, a röghöz kötés hasznos stratégia? Milyen más úton lehetne átalakítani a felsőoktatást úgy, hogy kedvezzen a tehetségek itt tartásának?

- Nem szoktam hinni a pillanatragasztó jellegű, „quick fix" megoldások sikerében. Nagyon nehéz rendeletekkel megváltoztatni a bonyolult rendszereket - különösen egy olyan országban, ahol a szabályelkerülésnek évtizedes, ha nem évszáza-dos hagyományai alakultak ki. Ilyen helyzetben a hosszú távon építkező, nagyon türelmes, nagyon sok ember egyetértését megnyerő folyamatok vezethetnek csak sikerre, tíz vagy talán húsz év alatt. Minden komplex rendszer ugyanis átcsa-pási pontokat produkál. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy az első 3-4 év eredmény nélkül telik el - tudom: ez rossz hír minden politikusnak. De ha kitartó és egy irányba ható az egyetértést kovácsoló erőfeszítés, akkor az első 3-4 év után meglepően gyors, pozitív változások jöhetnek.

- Lát olyan külföldi példát, amit Magyarország is sikerrel kamatoztathatna?

- A budapesti Európai Tehetségközpont jelenleg állítja össze Európa tehetségtérképét. (Utóbbi több száz regisztrált tehetségpont és tehetségsegítő tanács, valamint tehetséggondozó szervezetek adatait tartalmazza - a szerk.) Rengeteg olyan jó gyakorlat van, amelyet idehaza is megfontolhatnánk. Tesszük is. Jelenleg szervezzük a tehetséges fiatalok szüleinek szövetségét, amely Írországban, Németországban komoly oktatásformáló erő.

- Az eddigi tehetséggondozó programok hogyan teljesítettek? Lát valamilyen elmozdulást?

- A magyarországi tehetséggondozó kezdeményezések négy szempontból is nagyon fontosak. Egyrészt, mert a tehetséggondozás az ország „életbiztosítása". Akkor van rá a legnagyobb szükség, amikor különösen nagy bajban vagyunk. Azaz most. Nem véletlen, hogy Európában sorra azok az országok kezdtek a legintenzívebben a tehetséggondozással foglalkozni, ahol kitörési esélyt kerestek. Ilyenek voltak régebben az írek, és lassacskán ilyenekké kezdenek válni a görögök. Másrészt, a tehetséggondozás érték- és embermentés. A tehetséggondozással foglalkozó pedagógusok olyan értékszigeteket képeznek a magyar oktatásban, ami kincseket őriz meg - jobb időkre. A harmadik szempont a legtriviálisabb és egyben a legfontosabb: a tehetséges fiatalok maguk. 25 ezernél is több már azoknak a fiataloknak a száma, akiket az ezer magyar tehetségpont felfedezett és segíteni tudott az elmúlt néhány évben. Sorsfordító találkozások sora zajlik minde-nütt az országban ezekben a percekben is. Végül, a tehetségsegítő mozgalom egy társadalomfejlesztési modell is: toleranciára, elfogadásra, a másság tiszteletére nevel. Az összefogásnak szép példája az a száz tehetségsegítő tanács, amely idehaza, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban megalakult. Somogy megyében hatvan üzletember csatlakozott a megyei tehetségsegítő tanácshoz. A Roma Tehetségsegítő Tanács igen biztatóan növekvő hálózatot épített ki az elmúlt évben. Sok ilyen példát tudnék még mondani.

- Van, aki szerint az igazi tehetség így is, úgy is - mintegy sorsszerűen - sikeres lesz, nem kell ezzel annyit foglalkozni. Mit gondol?

- A tehetség kibontása 10 ezer óra megfeszített munkát igénylő folyamat. Ezt szinte soha nem lehet megspórolni. Kemény munka nélkül a tehetség csapongó, örömtelen, és így haszontalan marad. Pontosan ez a kőkemény építkezés az, ami megkülönbözteti a valódi tehetséget az álsikertől és a csinált műtehetségtől. Aki igazi tehetség, annak azonban a tehetségét fejlesztő iszonyatosan nehéz munka öröm. Nemcsak a végre megtalált önkiteljesedés, hanem mindazoknak az előre érzett öröme is, akiknek a kivételes tehetség kivételes teljesítménye örömöt fog hozni. Ezért érdemes dolgozni - és segíteni a tehetségeket is.

CSERMELY PÉTER
1958-ban született Budapesten. Biokémikus, hálózatkutató, 1999-től a SOTE egyetemi tanára, 2013-tól az MTA levelező tagja. 2006 óta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, jelenleg az Európai Tehetségsegítő Tanács elnöke is. 2008-2010 között a Sólyom László által létrehozott Bölcsek Tanácsának tagja, az oktatási ügyeket fogta át. Munkáját számtalan díjjal ismerték el, többek között az EU Descartes-díjával, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, Magyar Örökség- és Príma-díjjal, megkapta a Mestertanár és az Év Ismeretterjesztő Tudósa elismerést is.