A 120 ezer pedagógus életpályájának rendbetétele fontos, s valójában senki nem vonja kétségbe, hogy szükség is volt rá. Már csak elvétve találtunk férfi pedagógust az iskolákban a testnevelőkön kívül, a versenyképes tudású fizika-, kémia-tanárok pótlása pedig nagyon nagy gondot okoz. S az utóbbi időben ez egyre inkább így van a nyelv szakosokkal is. A 120-200 ezer forintos bruttó fizetésű tanítók, tanárok bérkérdésének rendezése helyénvaló. Persze gondolhatjuk, hogy annak időzítése a választások előtti utolsó tanévre nem véletlen, de hát ezt tekinthetjük a politika sajátosságának.

Kevesebbet hallunk róla, de tény, hogy ezért a többletpénzért a pedagógusoknak többet is kell majd dolgozniuk. Egyrészt a kötelező tanóráik száma is nő, és emelkedik az iskolában töltött munkaórájuk mennyisége is. Ezt figyelembe véve gyakorlatilag nem nő a bérük, vagyis a politika úgy ad, hogy közben elvesz. Elvesz a tanórákra való felkészülési időből és elvesz az egyéb kereseti lehetőségekből, amelyeket sok tanár a délutáni maszek óráival oldott meg. Ha még jobban belemegyünk a részletekbe, az is kiderül: vannak olyanok is, akiknek nem csupán relatíve nem emelkedik a bérük, hanem egyenesen csökken. Pokorni Zoltán értük próbált meg egy utolsó csatát nyerni a kormányzati akarattal szemben, de végül vesztett. Így az egyetemet végzett, szakvizsgával rendelkező, több szakot tanító, kiemelt munkát végző, ezért díjazott, több túlórával rendelkező pedagógusok és többségében az iskolavezetők rosszul járnak. Ők ugyanis eddig a túlóra- és minőségi pótlékaikkal együtt többet vittek haza, mint amennyire szeptembertől számíthatnak. Vagyis pont a legtöbbet dolgozó, kiemelt munkát végző tanárok, iskolavezetők járnak ténylegesen rosszabbul, a kezdők, alacsony fizetésűek viszont egyértelműen jobban.

A tantervek mostantól élő, igen szigorú előírásai sem a kreatív, nagy tapasztalatú tanároknak, tanítóknak kedveznek. Ők ugyanis kevésbé szeretik, ha az állam ennyire fogja a kezüket.

Ezért van az, hogy a pedagógusok körében sem egyértelmű a mostani változások megítélése. Ezért fordul elő, hogy az általános bérrendezés nem váltja ki minden tanár elismerését. Az is elképzelhető persze, hogy pont ez volt a cél. Egy olyan fiatal pedagógusgeneráció kinevelése, amely az államtól kapott életpályamodell szerint kerül majd helyzetbe, az állami instrukciók alapján alakítja ki saját tanmenetét, s amelynek kötődése is minden szempontból egyértelmű.
Kamasz Melinda