Cowen 4 típust említ, akik szerinte a mindenre kiterjedő automatizáció nyertesei lehetnek.
A lelkiismeretesek. Az online elérhető ingyenes oktatás azoknak kedvez, akik kellően motiváltak, hogy éljenek a felkínálkozó lehetőségekkel. Az online kurzusok legjobb diákjait már ma sem Amerika, hanem India adja, s a rendszer még korántsem teljesedett ki.

Akik hallgatnak a gépekre. Az okostelefonunk nemcsak adatokat rögzít majd az életünkről, de döntéseket is hoz helyettünk az alapján, hogy háztartásunk, feleségünk, vagy akár barátaink készülékei milyen információt szolgáltatnak neki. A GPS-éhez hasonló instrukciókat kaphatunk akár egy randi, vagy egy bevásárlás alkalmával is. „Legutóbbi három alkalommal is ki kellett dobni a kenyeret, amit vettél, inkább ma hagyd ki!" - így képzeli el Cowen a jövő súgóját.
Marketingesek. Bár gépeinknek sok mindent képesek vagyunk megtanítani, ám az emberismeret nem tartozik ezek közé. Ebben a még nagyobb gazdagsággal bíró világban, ahol az elosztás még egyenlőtlenebb lesz, sokat érhet, ha valaki képes a fogyasztó figyelmét megragadni; pszichológiai érzékünket így könnyen pénzre válthatjuk.

Motivátorok. Sok ember munkája arról fog szólni, hogy coach-ként és mentorként motiváljon minket életünk minden területén. Ezek az emberek majd hízelegnek, bókolnak, megaláznak minket, hogy ezzel rábírjanak életünk, munkakultúránk és fogyasztásunk megújítására. Azok a menedzserek pedig, akik képesek a legjobbat kihozni a legnagyobb tehetségekből, jelentős bevételekre számíthatnak.

Ám lesznek olyanok is, akik a trendek árnyoldalát fogják megtapasztalni.

Az érzékenyek. Cowen a profi sakkozók helyzetéhez hasonlítja azt a fajta teljesítményértékelést, amely mindnyájunkat érint majd. Az önáltatás és a kifogások keresése ilyen körülmények között kizárt. Teljesítményünk értékelésére numerikus mércék állnak majd rendelkezésünkre, melyek eredményét kénytelenek leszünk fel is fedni a jobb állás reményében.
A társadalombiztosítás vesztesei. Bár sok területen a számítógépek veszik át az emberek helyét, a sebészetben, vagy épp a rák kezelésében továbbra is nélkülözhetetlen marad a hagyományos munkaerő. Ettől azonban sokkal drágábbá válik az egészségügyi ellátás, amelyet biztosítás nélkül szinte képtelenség lesz megfizetni. A bámulatos, online is elérhető diagnosztika segítségével néhányan már korai stádiumban hozzájuthatnak a megfelelő gyógymódhoz, míg másoknak csupán annyi jut, hogy pontosan fogják tudni, milyen betegségben szenvednek.

Akiknek nincs szüksége pénzre. Megszoktuk ugyan, hogy a szegény, gazdag és a középosztálybeli kategóriákba soroljuk társadalmunkat, azonban Cowen egy új társadalmi réteg létrejöttére hívja fel a figyelmet. A felsőközéposztály kulturális szokásaival bíró értelmiségi fiatalok, akik azonban az alsó középosztály jövedelmével rendelkeznek, világszerte terjesztik majd szabadelvű nézeteiket, melyek szerint a minél magasabb jövedelemért folytatott egész napos robotolás nem alternatívája a túlélésnek.

Politikai radikálisok. Sokan tartanak tőle, hogy a nagy vagyoni egyenlőtlenségek miatt a számítógépek adta szabadság jövőbeli lázadások melegágya lehet. Ám a Snowden-sztori rávilágít arra, hogy a technika legalább annyira eszköze a megfigyelésnek és az ellenőrzésnek, mint amennyire hozzájárul a felkelések kibontakozásához. Ráadásul, várhatóan a társadalom öregedésével párhuzamosan az indulatok is csökkennek majd.

Cowen szerint a robotvezérlés kiterjesztésének nagy nyertese globális szinten éppen az USA lehet, hiszen minél magasabb fokú az automatizáció, annál kevésbé lesz csábító a gyártást alacsony bérigényű országokba áthelyezni.

Tyler Cowen a George Mason Egyetem professzora, az Average is Over című hamarosan megjelenő könyv szerzője.