- A számunkra releváns erőpozíciók, hatalmi viszonyok a vasúti szállítmányozásban a német, az orosz vasút és valamilyen szempontból még a lengyel. Ezekkel paritásban egyedül egy közép-európai léptékű szervezet tud csak fellépni. A forgalmak nemzetköziek, a miénkben ennek aránya 80 százalékos. Ennek megtartása érdekében létrehoztunk egy cseh, szlovák, román, bolgár, olasz, szlovén vasútvállalati hálózatot, most alakítjuk meg a horvát cégünket is. Azt gondolom, hogyha ezt a rendszert tovább tudjuk vinni sikeresen, akkor egy olyan közép-európai, bécsi központú vállalati struktúra jön létre, amely paritásban lehet a német vasúttal.
- Nemrég hosszabbították meg újabb három évre a megbízatását. Ez az RCH szervezeti önállóságára is garancia?
- A tulajdonos üzleti filozófiáján múlik, milyen módon irányít egy nemzetközi lefedettségű, önálló társaságokból álló struktúrát. Az elmúlt években mindenesetre be tudtuk bizonyítani az osztrák tulajdonosunknak, hogy Magyarországon eredményes tevékenységet tudunk folytatni. A privatizációs kötelezettségek lejárta óta sikerült megújítanunk a gazdálkodásunkat, ezen az úton megyünk tovább. Nemcsak itthon van meg az életképességünk, azt is sikerült bizonyítani, hogy Magyarországról a mi kapcsolatrendszerünkkel Kelet-Európa felé érdemes továbbmenni. Ennek a felismerésnek az eredménye a Rail Cargo Carrier csoport, amely felöleli Csehországot, Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát, és a központja Budapesten van. Erre nagyon büszkék vagyunk, ugyanis nagyon kevés olyan privatizált cég van, amelyre a tulajdonos nemzetközi offenzívát és ilyen kapcsolattartást bíz.
- Időről időre felmerül a magyar állam ismételt tulajdonszerzése az RCH-ban.
- Nem gondolom, hogy az az elsőrendű cél, hogy a magyar tulajdonú vasúti árufuvarozás jelenjen meg. Az EU-ban most már nem a tulajdon nemzeti jellege a fontos, hanem hogy meglévő, stabil kapcsolatok mentén tudjunk szolgáltatást biztosítani.
- A használatarányos útdíj vihet vissza forgalmakat a vasútra?
- Elég ambivalensek az érzéseim ezzel a témával kapcsolatban. Azokban az országokban, ahol ezt már korábban bevezették, nem történt ilyesmi, alig észrevehetően nyert teret a vasúti árufuvarozás.
A teljes interút a Figyelő hetilap július 18-i, idei 29. lapszámában olvashatja.