Teljes hazugság azt állítani, hogy a helyhatósági választásokon való részvétel egyenértékű Koszovó függetlenségének elismerésével- állította Tomislav Nikolić szerb elnök közép-koszovói szerb képviselők megbeszélésen Belgrádban. A keddi egyeztetésen Nikolić ismertette a szerb állam által javasolt politikai stratégiát a bő két hónap múlva sorra kerülő koszovói helyhatósági választásokon. A többségében szocialista (SPS) és haladó párti (SNS) kormánykoalíció által támogatott forgatókönyv szerint a kisebbségi szerbek helyhatóságonként egységes szerb listára szavaznának. A szerb állam mindenben támogatja a szerb kisebbség képviselőit, még ha a részletekbe menő személyi egyeztetésre nem is áll rendelkezésre elegendő idő november elejéig. A választások, a brüsszeli tárgyalások mind a belgrádi törvényhozás egyetértésével történik, minden kísérletet azonban, amely (a koszovói) függetlenséghez vezetne, csírájában fogunk elfojtani- jelentette ki Nikolić, jelezve, hogy a Belgrád és Priština között folytatódó tárgyalások ellenére sincs szándékukban elismerni Koszovó függetlenségét. Az Ibar folyótól délre, szórványban élő szerb kisebbségek küldöttei szándékuk szerint követik a belgrádi stratégiát, az itt élő szerbek nagy többsége hajlik is arra, hogy részt vegyen a novemberi helyhatósági választásokon.

Fellángol-e Észak-Koszovó?

Kérdéses azonban, hogy Belgrádnak van-e szava az észak-koszovói szerbség körében. Az Ibar folyótól északra fekvő, Nógrád megye területének felét kitevő Észak-Koszovó 95 százalékban szerb többségű vidék. Itt egy etnikai tömbben, Szerbia szomszédságában él a koszovói szerbek mintegy hatvan százaléka. Észak-Koszovóban nem ismerik el Priština fennhatóságát, ezért a koszovói függetlenség 2008-as kikiáltása után az itt élő szerbek elkezdték kiépíteni párhuzamos intézményeiket, amelyeket viszont sem Priština sem az UNMIK, az ENSZ közigazgatásért felelős átmeneti missziója nem volt hajlandó elismerni. Ráadásul április óta az itt élő szerbek többsége árulóként tekint a belgrádi vezetésre, mint akik az uniós tagsági tárgyalások megkezdése érdekében átnyúltak a Koszovóba szakadt szerbek feje fölött.

Az áprilisban Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói miniszterelnök által aláírt megállapodás mintegy kétéves tárgyalássorozat után született meg. Az egyezség értelmében a két ország nem akadályozza a másik EU-integrációs törekvéseit, Priština pedig számos területen autonómiát biztosít a szerb kisebbségnek. A területi autonómia elvetése fejében, a szerbek önrendelkezést élvezhetnek a rendfenntartó erők megszervezésében, a bírósági rendszer létrehozásában, az oktatás és az egészségügy területén. Bár számos kérdés maradt nyitva a két kormányfő legutóbbi tárgyalásain, Dačić héten a tárgyalások felett bábáskodó uniós külügyi főképviselőjét Catherine Ashtont biztosította arról, a jövőben további egyeztetést folytatnak a megállapodások végrehajtásáról. Jelenleg azonban a novemberi választásokra való készülődés köti le a belgrádi és prištinai politikusok idejét.
Észak-Koszovóban úgy gondolják a további tárgyalásokkal Belgrád odadobja a szerbeket az albán szélsőségesek vezette politikának. Prištinában amúgy is gengszterfészekként tartják számon a térséget, ahol törvényes hatalom híján bűnözői hálózatok vették át az irányítást. Az áprilisi megállapodást számos helyi tüntetés követte Észak-Koszovóban. Két hónappal előtte a Crisis Group jelentésében felhívta a figyelmet, hogy az erőszak újra eszkalálódhat Koszovó északi részén, főként Kosovska Mitrovicában feszülhet pattanásig a helyzet a helyi szerbek és albánok között.

Kérdéses, hogy az észak-koszovói szerbek közül hányan élnek majd a távolmaradás fegyverével. Sokuk számára a szavazás Koszóvó állam szuverenitásának elismerését jelenti. A helyzet komolyságára mutat rá a csütörtökön lángra kapott szimbólum vita. Ivica Dačić miniszterelnök ugyanis azt kifogásolta, hogy a szavazóládákon feltüntetett koszovói címer egyértelmű állásfoglalás és sérti a politikai semlegesség elvét. Dačić a pénteki napon kifejtette, a kétoldalú tárgyalások következő fordulójában, augusztus 27-én felveti a kérdést és a címer elhelyezésétől teszi függővé a szerb választási részvétel támogatását.

Ki fizeti a számlát?

Nem csak szimbolikus ügyekben kerül sor súrlódásokra a két kormányzat között. Nikola Selaković szerb igazságügy-miniszter a héten arról panaszkodott, hogy a Belgrád és Priština közötti amnesztia-megállapodásnak már a múlt hónapban életbe kellet volna lépni. A szerb intézkedésekkel szemben a koszovói albán kormányzat azonban még mindig nem érvényesíti a szerbekkel kapcsolatos amnesztiakérelmeket. Selaković a TV Pink interjújában elmondta, a szerb kabinet nem fog tétlenkedni, ha arról van szó, hogy megvédje a szerb állampolgárok jogait, itt pedig megjegyezte, hogy ez azokra is vonatkozik, akik lojálisak a szerb álammal szemben.

A belgrádi kormányzat számára adódott még egy téma, amit bedobhat, a Szerbiát ért méltánytalanságok sorában. A Politika közügyekkel foglalkozó internetes magazin megszellőztette, hogy Szerbia rendszeres ütemben fizeti vissza Koszovó múltban örökölt adósságait. A Szerb Nemzeti Bank adatai szerint Szerbia 858 millió eurós, a szocialista időkből a Koszóvói Autonóm Tartomány által felhalmozott adósságot vállalt magára, amelyből mintegy félmilliárd eurónyit már törlesztett. Jugoszlávia szétesésével és a háború miatt bevezetett szankciók miatt többször újratárgyalt adósság visszafizetése Szerbiára, mint jogutódra maradt. Míg a felvett hiteleket koszovói beruházásokra és a helyi infrastruktúra fejlesztésér fordították, a szerb költségvetés 1999 óta nem látott adóbevételt Koszovóból.

A koszovói gazdaság korántsem felkészült egy ekkora adósság átvállalására. Bár gazdasága az európai válság ellenére növekedett, a Világbank legutóbbi jelentésében ezt a növekedési modellt fenntarthatatlannak nevezte. A gazdasági lendület főként külföldi segélyeknek és a koszovói diszpóra által hazaküldött pénzeknek köszönhető. Koszovó függetlensége elmúlt öt évében, és ez természetesen kapcsolódik az állam státuszáról folyó vitákhoz, korántsem tudott vonzó és biztos környezetet teremteni sem a hazai vállalkozások, sem a külföldi befektetések számára. A koszovói gazdaság a jogi és politikai környezet visszásságain túl komoly infrastrukturális és energiaellátási hiányosságokban szenved. A munkanélküliségi ráta 45 százalékkal még a Balkánon is kirívó eredmény, még súlyosabbá teszi, hogy a legtöbb munkanélküli a fiatalok közül kerül ki. A lakosság mintegy egyharmada pedig a szegénységi küszöb alatt él, így a legfiatalabb állam egyben a legszegényebb is Európában.