Kalocsai Zsolt

Hazai sikere azonban nagyban múlik azon is, hogy a kapcsolódó speciális jogszabályok megszületnek-e, és ha igen, milyen keretrendszert biztosítanak a leendő ügyletek magyarországi szereplőinek.

A vagyon bizalmi kezelésbe adásának számos oka és indoka lehet. Érdemes egy-két példát áttekinteni! A családi vállalkozások esetében külföldön számos esetben megfigyelhető alkalmazása. Például amikor az alapító a vállalat üzletrészeit/részvényeit adja bizalmi vagyonkezelésbe, mivel az utódok nem kívánnak a jövőben részt venni a vállalat vezetésében, miközben a cég menedzsmentje minden tekintetben alkalmas a társaság további sikeres működtetésére. Így a cég által megtermelt hasznokból az utódok mint kedvezményezettek a vagyonrendelési szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően részesedhetnek.

A vagyonnal rendelkező (vagyonrendelő) tulajdonjogot, követelést, illetőleg egyéb forgalomképes javakat ruházhat át a vagyonkezelőre. A vagyonrendelést és annak pontos feltételrendszerét a felek kizárólag írásos szerződés formájában rögzíthetik. A vagyonrendelő határozza meg a kedvezményezettet, illetve a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit. A vagyonkezelőre tehát a tulajdonjogot ténylegesen átruházzák. Ez egyébként egy konkrét céllal valósul meg: a vagyont a vagyonkezelő a kedvezményezett részére kezeli, hasznosítja. A kedvezményezett ugyanakkor természetesen maga a vagyon átruházója is lehet.

Az angolszász jogrendszerű országokban a bizalmi vagyonkezelés intézménye több száz éves múltra tekint vissza. Ennek megfelelően a vagyonkezelés feltételrendszere, illetve a jogszabályi keretek szilárd alapokon nyugszanak. Így az intézménnyel kapcsolatos bizalom kérdése nyilvánvalóan más kontextusban merül fel, mint Magyarországon, ahol a bizalmi vagyonkezelés alapköveit még csak most helyezik el.

A Ptk. egyébként már most is tartalmaz számos puhább és keményebb, a bizalmi vagyonkezeléshez kötődő garanciális elemet, mint például a tájékoztatási és számadási kötelezettséget, a vagyonkezelő ellenőrzését, a szigorú vagyonelkülönítést a kezelt vagyonok tekintetében, valamint bizonyos esetekben a vagyonkezelő saját vagyonával történő felelősségvállalását. Elengedhetetlen azonban, hogy legyenek további garanciális elemek is, mint például a tevékenységhez kapcsolódó tőkekövetelmény, vagy a pénzügyi garanciavállalás, a megfelelő képesítés igazolása, illetve a szakmai regisztrációs és felügyeleti rendszer bevezetése.

A külföldi vagyonkezelési struktúrákkal csak abban az esetben tudjuk felvenni a versenyt, ha a feltételek tekintetében legalább a más országokban már bevált követelmények nálunk is jogszabályi szinten rögzülnek, illetve, ha bizonyos esetekben a külhoninál még kedvezőbb feltételeket tud biztosítani a magyar szabályozás.

Az intézmény iránti bizalmat erősíti egyébként, hogy a vagyonkezelőt a már működő modellekben titoktartási kötelezettség terheli, amely alól a vagyonrendelő és jogutódja felmentést adhat. A rábízott vagyont a vagyonkezelőnek a saját javaitól, illetve az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönítetten kell kezelnie. Ennek módja még nem tisztázott, többek között azért sem, mert az egyes kezelt vagyontömegek számviteli értelemben önálló alanyisággal nem rendelkeznek.

A kezelt vagyon többek között a hitelezőktől is védettséget élvezhet. A kedvezményezett hitelezői ugyanis csak attól kezdve támaszthatnak igényt a kedvezményezett vagyontárgyaira, hogy a vagyontárgyak vagy azok hasznainak a kedvezményezett részére történő kiadása esedékessé válik. A bizalmi vagyonkezelés intézménye számos adójogi kérdést vet fel, miközben a szabályozási háttér kidolgozása egyelőre várat magára. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a bizalmi vagyonkezelés egyes funkcióinak kedvezményes vagy adósemleges kezelése kiemelt jelentőségű lesz, hiszen a kedvező adójogszabályok hiányában a bizalmi vagyonkezelés intézménye könnyen egy üres halmazzá válhat, amiért igazán kár lenne.

A szerző az RSM DTM elnök-vezérigazgató partnere