VISSZA AZ IDŐBEN
Ha a svájci frank és az euró árfolyamát vissza lehetne vinni akárcsak a 225 és a 280 forintra, és ezen szintek körül stabilizálni, akkor remélhető, hogy a devizahitelesek jelentős része képes lenne a folyamatos törlesztésre. „Életet kell lehelni a tetszhalott Nemzeti Eszközkezelőbe úgy, hogy korlátozott költségvetési támogatással belépjen az ingatlanpiacra és elősegítse a lakáscseréket" - hangsúlyozza Bokros Lajos. Lehet kisebb lakást felajánlani a bajbajutottaknak és régi devizahitelüket alacsonyabb részletfizetésű forinthitellel felváltani. Azok esetében, akik valóban rászorultak, mert elvesztették munkájukat, vagy más okból szegények, a pénzintézetek önérdekből is segítséget nyújtanak. Tisztességes megállapodást kellene kötni a bankokkal arról, hogy a bankadó, a forrásadó és a tranzakciós illeték eltörlése fejében mekkora veszteséget képesek és hajlandók saját tőkéjük terhére lenyelni, s azokat be is kellene tartani.
A Moma szerint mind a költségvetési politika, mind pedig a nagy reformok szemszögéből fontos a vállalatok zömét veszteségbe hajszoló és jobbára kiszámíthatatlanul alakuló szektorális adó, például a telekomadó és a banki különadók megszüntetése. „Ezek megléte hosszú távon is gátja a beruházásoknak, mert egyértelműen azt az üzenetet küldik a piac önálló szereplői felé, hogy a mai kormány örül a veszteségeknek, nem érti, hogy a modern kapitalizmus nem parancsgazdaság" - érvelt a Moma elnöke. Mindehhez pedig hozzáteszi, a devizahitel-válságra szerinte addig nincs megoldás, amíg nem következik be mélyreható demokratikus kormányzati fordulat.