Borok a világ körül

Izsák Norbert
2013-12-04 07:00
Egy Magyarországon új borkereskedelmi vállalkozás igyekszik elérhető áron a világ legjobb borvidékeiről nem feltétlenül a legismertebb, de talán a legérdekesebb termelők italait elérhető áron a vásárlókhoz eljuttatni. A portfólió-kóstoló mindenesetre meggyőző volt.
Vannak különleges alkalmak a világtörténelemben: ilyen esetekben néhány év vagy évtized alatt annyi változás történik, mint korábban csak évszázadokon át. Ókortönészek szerint ilyen volt például Nagy Sándor rövid élete, aki néhány év alatt elterjesztette a hellén kultúrát az egész akkori ismert világban, vagy Krisztus születése, aki radikális tanításával több évezrednyi gondolkodnivalót adott az emberiségnek. Nem állítanánk, hogy ilyen sorsfordító pillanatnak lehettünk a szem-, fül- és ízlelőbimbó-tanúi a Larus étteremben megrendezett borbemutató során, sőt, mégcsak a hazai borhelyzet gyökeres átrendeződése sem várható, mindazonáltal kis lépést tettünk a kozmikus egyensúly helyreállítása felé: végre olyan borok is elérhetőek a hazai piacon, amelyek nem, vagy csak ritka szerencsés csillagzatállás idején voltak eddig beszerezhetőek Magyarországon.


Mi a szitu, Bélám?
Itt van például rögtön Egon Müller, aki Dr. Loosen mellett a világ talán egyik legjobb rizlingkészítője. A német mester ma már több helyütt, nem kizárólag a Rajna-völgyben, hanem az Esztergomtól alig néhány kilométerre fekvő Château Belá Pincészetében is termel, mi több, érdekeltsége van egy ausztrál pincészetben is. Ebből persze még nem következik, hogy jó borokat készít, az csak a poharakból derül ki. A Château Belá vidékéről származó borok nem mindig erjednek ki szárazra, de az vesse az első követ Müller úrra, akit zavar, ha a kristálytiszta, metsző savú, füves, almás rizlinget kiegyensúlyozza pár gramm maradékcukor. Az este folyamán mi úgy döntöttünk, eltekintünk a kövezéstől. E döntésünkben az sem ingatott meg, hogy néhány, a borszakírásban maradandó érdemeket szerzett kóstolótársunk az egyik németországi terroirról származó Egon Müller Riesling QBA 2011 kóstolásakor lyukat érzett a korty közepe, vége felé.

Minden borkóstolóra járó lélek tudja, hogy vannak olyan kegyelmi pillanatok, amikor megnyílik a menny, minden összejön, a kóstolás megszűnik munka, esetleg kényszerű társasági nyűg lenni, és a kozmikus rezgések aranymetszésében állva nem a részegség, a mámor, hanem a bölcsességet okozó belső derű felé irányítanak a nagylelkű bormolekulák. Ilyen ez a péntek este is. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, a szervező Top Selection Kft egyik tulajdonosa, Forczek Ákos is szükségeltetik.

Horn Gyula esete a konyakkal
Forczek úr szeret is, és tud is beszélni. A kalandos életű bormenedzser húszas éveiben Hennessy és Moët & Chandon italokat importált, ám hamarosan kiábrándult az efféle tömegtermékekből. Amint azt a társaságunknak elmondta, annak ellenére történt így, hogy 1996-ban Magyarországon a köztársasági elnök és a miniszterelnök jelenlétében mutatták be az akkori cognacvilág legdrágább termékét, a Richard Hennessyt. Ámbár - Forczek úr szerint - Horn Gyula miniszterelnök egyéb irányú alkoholos befolyásoltsága miatt nem igazán tudta élvezni az italt, nyilvánvaló volt, hogy ezzel az eseménnyel az importőr feljutott a csúcsra. A szép karriert azonban megszakította, és helyette Londonba költözött, mert mint mondta: „nem tudok, azaz nem szeretek hazudni‟ - és úgy érezte, olcsó tömegtermékek felülpozicionálásával nem óhajt azonosulni.

Londonban aztán beindította a saját vállalkozását, és csupa tehetséges kistermelő pezsgőjét és borát kezdte forgalmazni. Az üzlet felfutott, kicsi, ámde annál impozánsabb portfóliójának darabjait pedig ma már sokan keresik. Innen jött az ötlet, hogy a sikeres filozófiát Magyarországon is tesztelje - ennek volt az egyik első eseménye a pénteki kóstoló. Talán a vállalkozás életképességét jelzi az is, hogy a Londonban Szepsy István borait is forgalmazó Forczek Ákos hazai társa éppen a tokaji borász lett.



A burgund kapcsolat
Miközben ilyeneken morfondírozunk, megérkezik Burgundia is a poharainkba. Hogy ne terheljük olvasóinkat, azt már nem akarjuk külön említeni, hogy a borsor közben időnként apró falatkákkal lepnek meg - hol egy kis kagylómártásos lazac, hol egy harapás sózott málnás kacsamell. A profik már megint morgolódnak, hogy lehet így kóstolni, de étel és bor olyan összhangban van, hogy mi inkább nem hallgatunk a fanyalgókra, nekilátunk Burgundiának.

Jó, nincs könnyű dolgunk, mert a két-hároméves burgundik szinte még hordómintának számítanak arrafelé, némelyikük kicsit még zöld is talán, de aki már kóstolta valaha a Côte d'Or borait, akárcsak Proust madeleine-je, egy korty különleges pinot noir is évtizedes emlékeket képes előhívni. A pinot-ban vagy egy szép Chardonnay-ban (mondjuk egy Meursault-ban) ráadásul nem csak az a csodálatos, hogy meglévő emlékeket hív elő, de az, hogy a még nem létező valóságról is beszél: ilyen is lehetne a világ, sőt, akár ez és ez is megtörténhetne. Mindeközben néha megüti a fülünket Forczek úr egy-egy mondata, amint éppen arról beszél, hány évbe telt, míg megtanulta értékelni Burgundiát („Én baracklikőrrel rúgtam be először - nálam alacsonyabban nem nagyon lehetett kezdeni‟). Bernard Bonin Bourgogne Blanc Initiales-ja 2010-ből vagy a szintén 2010-es Bonin Meursault Les Tillets izgalmas savakkal, utóbbi árnyaltabb, komplexebb szerkezetével bárhol, bármikor fogyasztható, a pinot-król pedig szinte felesleges is beszélni: Baron Thenard Givry Rouge 1er Cru Bois Chevaux 2009-ből, David Duband Nuits Saint Georges-a 2010-ből vagy szintén Duband Morey Saint Denis 1er Crus Clos Sorbe-ja 2011-ből az a kategória, amiből egy-két palackot az ember egymaga is szívesen elkortyolgatna egy esős délután.

Az este Rhône-völgyével, majd újvilági borokkal folytatódik, és jóllehet a legjobb ár-értékű ficánkoló vöröset éppen egy rhône-völgyi, Grenache-ból, Syrah-ból és Carignac-ból összeálló bor személyében találtuk meg (Château Haut Musiel Cuvée Roussignac Rouge 2008 3800 forintért), a sort és a kóstolót azért Szepsy István furmintjaival, legendás édes szamorodnijával és 2007-es hatputtonyos aszújával zártuk. Még a végén valami tanulságfélét is mormoltunk, de vannak esték, amik nem a levont tanulságoktól, hanem az átélt élményektől lesznek teljesek.

 

Egon Müller borai: 3750-7900 forint között
Burgundik: 5950-16000 forint között
Rhône-völgyi borok: 3800-14200 forint között
Újvilági borok: 3900-5600 forint között
Szepsy-borok: 6950-22800 forint között