Surányi György a rezsicsökkentéssel kapcsolatban kiemelte, annak árát végső soron az adófizetők fogják megfizetni. A rezsicsökkentésnek köszönhető ugyanis a jelenlegi, rendkívül alacsony infláció, ami miatt az állampapírok reálkamatai nagyon magasak (minél alacsonyabb az infláció a papírok kamataihoz viszonyítva, annál magasabb a reálkamat). Mivel az államnak magas reálkamatot kell fizetnie a kibocsátott papírok után, a költségvetésben a tervezetthez képest lyuk keletkezik, amit a kormánynak valahogyan be kell tömnie. Surányi szerint ennek tudható be a legújabb, immár Varga Mihály nevéhez köthető megszorító csomag, mely többek közt a tranzakciós adó emelésével igyekszik pótolni a költségvetésben a rezsicsökkentés hatására keletkezett hiányt.

A Nemzeti Bank volt elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a centralizáció és a piac hatósági szabályozása általában véve nem jó megoldás, ezt a magyar politikusok már a tervgazdálkodás példáján megtanulhatták volna. Hangsúlyozta, hogy a rezsicsökkentés társadalmilag igazságtalan, mivel minél többet fogyaszt valaki, annál többet nyer vele, vagyis nem a legszegényebbek terhein enyhít a legtöbbet.

Chikán úgy véli, a rezsicsökkentés reálgazdasági szempontból egy nonszensz, a kormányzat döntése mögött nem található semmiféle koncepció, hacsak a választói szavazatok maximalizálása nem. Hatására az energetikai beruházások csökkenni fognak, mivel a szolgáltatóknak nem lesz pénzük fejlesztésekre, sőt, akár a szükséges karbantartási munkák elvégzésére sem. Ezt a folyamatot erősíti a szolgáltatók részéről a szabályozási környezettel és a kormánnyal szemben erősödő bizalmatlanság. A beruházások elmaradásával az infrastruktúra várhatóan leépül majd, aminek hatásait a fogyasztók már középtávon érezni fogják.

A rezsicsökkentés más szempontból is káros, a nagy energetikai vállalatok eddig jelentős összegekkel támogatták a civil szektort; a szolgáltatók nyereségének csökkenésével ezek a források várhatóan elapadnak, ami komoly érvágást jelent a rendkívül gyenge civil szervezetek számára. Chikán amúgy magával a célkitűzéssel (a valóban magas közüzemi árak csökkentésével) egyetért, azonban a megoldást nem az alacsonyabb árak kikényszerítése, hanem a piac liberalizációja, a verseny elősegítése jelenti. A csökkentés ráadásul tovább erősíti a magyar társadalomban jelen lévő „államfüggőséget".
A két közgazdász egyetértett abban, hogy Orbán unióellenes retorikája legfeljebb bűnbakképzésnek jó, minden más szempontból rendkívül káros. Chikán saját tapasztalata szerint a külföldi befektetők egyszerűen nem értik, nem tudják értelmezni a magyar kormány és a kormányfő megnyilatkozásait; ez elbizonytalanítja őket, így gyakran más országokba viszik a pénzüket még akkor is, ha erre más okuk amúgy nem volna. Surányi úgy véli, rossz gazdaságpolitikát csinálni nem olyan nagy vétek, mivel azon könnyű változtatni. Azonban ha a magyar társadalomba beleég az uniószkepticizmus, annak megváltoztatása hosszú évekbe telhet. A volt jegybankelnök leszögezte, hogy Magyarországot nem lehet komoly károk nélkül kivezetni az unióból, illetve ha bekövetkezne az unió széthullása, azt hazánk komolyan megsínylené, akármennyire is próbál nyitni a keleti gazdaságok felé: „Olyan nincs, hogy mi kimegyünk innen."

Chikán és Surányi szerint egész egyszerűen minden valóságalapot nélkülöz a kormányzat azon kijelentése, miszerint „Magyarország jobban teljesít", hacsak nem a harmadik világ országai képezik az összehasonlítási alapot. Régiós viszonylatban hazánk mutatói egyáltalán nem jók, az államháztartás külső egyensúlya (adóssága) az egyetlen olyan szám, amire igazán büszkék lehetünk, az idei évre prognosztizált 1 százalékos növekedés is csupán a mezgazdaság tavalyi rossz teljesítményének tudható be. Ami a leginkább aggasztó a magyar gazdasággal kapcsolatban, az a rendkívül alacsony beruházási ráta. Az országban a beruházások immár a nyolcadik éve csökkennek, a hitelállomány már negyedik éve. Márpedig beruházások nélkül nem fogunk tudni érdemleges gazdasági növekedést felmutatni.
Surányi ezzel kapcsolatban a Nemzeti Bank növekedési hitelprogramját is bírálta. Az ugyanis a már meglévő hitelek kiváltását szolgálja, így voltaképpen nem több jövedelemtranszfernél a kiválasztott szereplők felé. A volt jegybankelnök szerint ugyan valóban égető szükség van egy ilyen hitelprogramra, annak azonban az új beruházások elindulását kellene támogatnia, elsősorban az építőiparban.

Infobox:
Chikán Attila közgazdász, egyetemi tanár, az első Orbán-kabinet gazdasági minisztere 1998 és 1999 között.
Surányi György közgazdász, egyetemi tanár, 1990 és 1991, valamint 1995 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke.