A két demokratikus országban biztosan új elnököt választanak a következő években. A chilei Sebastián Piñera később még jelöltetheti magát, de jövőre át kell adnia majd a stafétát - vezérlete alatt rendkívüli makroökonómiai stabilizációt hajtottak végre. Cristina Fernández de Kirchner jelentősen kiterjesztette a hatalom mozgásterét Argentínában, ám az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy harmadszor is elnyerhesse a megbízatást, így jobboldali fordulatot prognosztizálnak a 2015-ös választásra.
Chile érzékeny és gyakran innovatív megoldásokkal dinamizálta gazdaságát. A hosszú távú gondolkodást nem csak a kormányzat gyakorolja, hanem rákényszerítik a privát szférára is. Mindezek eredményeként 2 százalék körül mérik az inflációt, a költségvetés közel egyensúlyban van, a nyugdíjrendszer a személyes felelősségre és a magánkiadásokra épül, és erős profillal vesznek részt az (atlanti) kereskedelmi megállapodások létrehozatalában is.
A kétszeres lakosságú szomszéd ásványkincsei és múltja dacára 100 év alatt drámaian lemaradt az akkor még vele egy szinten jegyzett USA-tól, sőt Chile is megelőzte. A korrupció és a magas, 25 százalék körüli infláció (melynek hivatalosan megadott értéke a még elfogadható 10 százalék körül mozog) másodlagos piacokat nyit meg, ami tovább mélyíti a gazdasági szakadékot - gyengítve ezzel a gazdaságpolitikai eszköztárat is. Az IMF előrejelzései további lassulást, emelkedő inflációt és a chileinél nagyobb munkanélküliséget jósolnak.
A kormányellenes erők koncentrációja hónapok óta egyre markánsabban jelenik meg, ám a feladatuk is óriási lesz. A tőkepiacok elégedetlenkedését megelőzve kell helyreállítaniuk az országba vetett bizalmat, ám 2015-ig csak reménykedhetnek abban, hogy Fernández nem okoz több maradandó kárt.
Argentína reménye, hogy ellesi a helyes kormányzás technikáit Chilétől, ahol pedig a tét, hogy a kormányváltással ne járjon jelentős irányváltás. A jelölt Bachelet, ha ügyesen megfékezi a centrista gazdaságpolitikai lobbit, azzal hosszú távon konzerválhatja a jelenlegi kedvező gazdasági pozíciót.
Michael J. Boskin a Stanford Egyetem közgazdász professzor emeritusa és a Hoover Institution vezető kutatója. George W. Bush gazdasági tanácsadó bizottságának vezetője volt 1989-től 1993-ig. A Boskin Bizottság elnökeként a Kongresszusnak tett javaslatokért volt felelős az USA inflációs becsléseivel kapcsolatos hibák kapcsán.