A Figyelő címlap-összeállításában megvizsgálja, hogy miért volt minderre szükség? Személyes ügy, régi sérelmekkel? Lehet, de nem valószínű. Sokkal inkább egy megfontolt politikai akció, esetleg egy elterelő hadművelet, hiszen Lázár úgy tartott sajtótájékoztatót, hogy még nagyon nem lehetett felkészült a fejlesztési ügyekben. Biztos, hogy tudta, hogy ép bőrrel (azaz per nélkül) nem úszhatja meg a mondatokat, ezért biztosan bemérte a következményeket és célja volt vele. Hiszen politikailag jól jöhet ki abból, ha mond egy karakán mondatot, amiért vélhetően elmarasztalják, de a büntetés kifizethető, Csányinak sem érdeke, hogy nagyon beleálljon a kérdésbe. Igaz, a történetet értékelő forrásaink szerint Csányi Sándor nem tehetett mást, hiszen Lázár mégiscsak egy büntetőjogi kategóriának megfelelő jelzővel, uzsorásának nevezte. Aki látta a jelenetet, úgy értékelt, hogy Lázár János nagyon határozott, már-már arrogáns volt, és nemcsak Csányival, de például saját kormánya minisztériumaival is, amikor bénaságot, impotenciát emlegetett. „Ez egy ideig mehet, érdemes alacsonyra belőni a bázist, de hamarosan mégiscsak ezzel a csapattal kell majd sikereket elérnie" - mondta erről egy forrásunk. Érdekes adalék, hogy az utolsó politikus, aki kormánybiztosként az NFÜ-t is vezette, Bajnai Gordon volt, belőle pedig később miniszterelnök lett. Azt még Lázár környezetében is értetlenkedéssel fogadták, hogy ezt a nagy egymásnak feszülést miért kell a nyilvánosság előtt lejátszani. „Az ember ne rúgjon bele feleslegesen egy vezető bankárba, de főleg ne az egész magyar bankszektorba, hiszen a svájci frank alapú hitel került ismét büntetőjogi megítélés alá. Ez Lázárnak nagyon be van kattanva, és a bankszektor vezetőinek azért szorul össze ilyenkor a gyomra, mert az nem sok jót sejtet, ha a kormány vezetői megint a hibás termék, a milliárdos svájci frank nyereség konnotációjában beszélnek a devizahitelekről." - mondta egy forrásunk.
A teljes cikket keresse a Figyelő 33-dik számában.