A Hay Group lapunk által exkluzívan közölt tanulmánya a tavaly rögzített adatok alapján készült, és leglényegesebb megállapítása, hogy Magyarországon nem jellemző a szenioritásalapú bérezés, vagyis valaki pusztán azért, mert régóta dolgozik egy vállalatnál, nem kap egyre magasabb bért. Ezt bizonyítja az, hogyha minden munkavállalót egyben kezelünk, akkor negyven év körül található a fizetési görbe csúcspontja.

Ugyanakkor, mint mindenütt, itt is léteznek kivételek. Vannak szervezetek, ahol, ha valaki hosszú évek óta van egy munkakörben, pusztán az évek száma miatt jóval nagyobb bérért végzi ugyanazt a munkát, mint az egy-két éve ott dolgozó kollégái. Bár a tanulmány erre nem tér ki, köztudott, hogy ilyen például az államigazgatás vagy azok a nagyvállalatok és óriáscégek, amelyek régebb óta vannak jelen, vagy épp egykori állami entitásokból alakultak át, azaz a munkavállalók érdekérvényesítő képessége hagyományosan nagy (közszolgáltatások, egykori és mai állami nagyvállalatok).

A cég szakértője szerint pedig megállapítható, hogy a szenioritás nem csak a tradicionálisabb (például ázsiai) országokban van jelen a bérezésben. A hagyományosan erősebb szakszervezetekkel rendelkező nyugat-európai országokban (például Franciaországban és Németországban) is jellemző, hogy a kollektív szerződések miatt a munkavállalók nagy része minden évben kap valamennyi béremelést, ezért értelemszerűen nagyobb a fizetése azoknak, akik régebb óta dolgoznak. A Hay Group szakértői szerint viszont Magyarországon ez kevéssé igaz.

Mennyit keres ma egy magyar felsővezető?

És egy fizikai munkás?

Válaszok a Figyelő hetilap 2013/34-ik számának 48-ik oldalán, vagy az előfizetőknek elérhető "Negyvenesen császárok" című cikkben.