Csak elsőre tűnik ugyanis egyszerűnek a kérdés, olcsó-e a magyar, különösen a fővárosi lakóingatlan 2013 végén. A kérdésre sokféle válasz van. Nyugat-Európából nézve, tényleges (nominális) áron mindenképpen nagyon olcsó a budapesti lakás, ez nem vitás. Az unió régi államainak legtöbb fővárosában durván háromszoros lakásárakkal találkozik, aki jó elhelyezkedésű, közepes méretű és adottságú otthont akar vásárolni a központban. Ugyanakkor erős közelítéssel az átlagos jövedelmek szorzója is ugyanennyi, azaz a kép mindjárt árnyaltabb, ha azt nézzük, hány esztendőnyi megspórolt jövedelmet kell adni egy lakásért.

NEM KIRÍVÓAN OLCSÓ
Igen érdekes egy közösségi kezdeményezés, a Numbeo.com portál, amely leginkább az ezrek által szerkesztett Wikipédia szócikkekhez hasonlítható. Itt városonként általában több száz személy árakra és bérekre vonatkozó tapasztalataiból indulnak ki. Számos ingatlanpiaci mutatót néznek, az egyik leghasznosabb ezek közül az ár/jövedelem mutatószám. Megnézik egy város átlagcsaládjának szabadon elkölthető (megspórolható) jövedelmét, és megvizsgálják a belvárosi és a központtól távolabbi átlagos árakat egy-egy 90 négyzetméteres lakást alapul véve. Így a nagyjából azonos előfeltevések miatt összehasonlíthatóvá válnak az összegek. Az ingatlanár/jöveledelem mutató azt fejezi ki, hány évig kellene spórolnia egy képzeletbeli átlagcsaládnak ahhoz, hogy lakást vásárolhasson (lásd az első táblázatot).
Mivel minden városban az ott jellemző jövedelemszinthez viszonyítunk, elmondható, hogy például a többi visegrádi ország fővárosához képest Budapesten valóban némiképp olcsó a lakás, de közel sem kirívóan. Ha igazán olcsónak akarjuk látni Budapestet, tekintetünket Belgrád, Moszkva vagy Róma felé érdemes fordítanunk.
Viszont, ha a nyugati referenciákkal (például Bécs, Berlin, Brüsszel, Frankfurt) vetjük össze, akkor inkább jövedelemarányosan magasnak kell mondani a magyar főváros árait. Még érdekesebb, hogy az észak-amerikai ingatlanlufi kipukkanásával jelenleg New Yorkban olcsóbb jövedelemarányosan a lakások négyzetmétere, mint Budapesten.

MEGTÉRÜLÉSI SZÁMOK
Nincs könnyű dolga, aki befektetési célból akar ingatlant venni külföldön. Szerencsére az idézett Numbeo.com oldalnak van egy ár/bérbeadásból származó jövedelem mutatószáma is. Ezt úgy számolják, hogy kétféle tipikus lakás kiadását veszik alapul: az egyik egy hálószobás, 50 négyzetméter körüli, a másik három hálószobás, 110 négyzetméter körüli. A két típust mind városközponti, mind központon kívüli változatban az index részévé teszik. A számlálóba az ingatlan vételára, a nevezőben az egy év alatt összesen befolyó (költségek és adó levonása nélkül számolt, azaz bruttó) bérleti díj van. Értelemszerűen minél kisebb a mutatószám, annál jobban megéri az adott nagyvárosban lakást kiadni. A - Budapest esetében 26 feletti - mutató azt is jelzi, hány esztendő alatt jön vissza a bérleti díjakból egy típuslakás vételára (bruttó módon, nem számolva az inflációval sem). Ezeket összehasonlítandó érdemes alaposan átböngészni másik adatsorunkat annak, aki külföldön bérelne vagy adna bérbe nagyvárosi lakást, házat.

A cikk további érdekes részleteit és táblázatokat keresse a Figyelő 44-dik számában.