Nem lesz idén, sőt feltehetőleg a választások előtt sem új közmű szolgáltatási törvény - nagyjából így fordíthatjuk le Orbán Viktor „2014 a rezsiharc éve lesz" kezdetű vasárnapi beszédét. A kormányfő ugyanis azzal, hogy a követező, nem mellesleg választási évet illette ezzel az eposzi, minden bizonnyal a jövőbeli történelemkönyvekbe is bekerülő jelzővel, egyértelműen 2014-re tolta annak a jogszabálynak a megalkotását, amely „kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál". Mindez azt jelenti, hogy a kabinetnek némileg több ideje lesz átgondolni, azt, ami a törvény belengetése óta foglalkoztatja az energetikai szakértőket, illetve az energia piac szereplőit. Jelesül azt, hogy miként is tervezik elérni a nonprofit szolgáltatást. Az elemzők többsége szerint a nyereség nélküli működés csak állami tulajdonszerzéssel képzelhető el. Ez azonban olyan horderejű kérdéseket vet fel, mint például az, hogy mit, hogy miből és hogy miként szeretne bevásárolni a kormányzat.

MIT?
A kabinet látszólag legszívesebben a teljes energiaszektorra rátenné a kezét.Ez a forgatókönyv azonban jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. Az egyetemesen kívüli, piaci szolgáltatást ugyanis több okból sem lehet monopolizálni - mondta lapunknak Felsmann Balázs a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóközpont-vezetője. Egyrészt maga a folyamat technikailag elképzelhetetlen, hiszen az üzleti szférának számtalan cég szolgáltat. Másrészt biztosra vehető, hogy a szektor további liberalizációjáért küzdő Európai Unió nem engedné az ágazat, és különösen a piaci szolgáltatás teljes állami felügyelet alá vonását. Ezt egyébként az elmúlt napokban - ha nem is a magyar kormánynak célozva, de - José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke többször is egyértelművé tette. Az uniós politikus parlamenti beszédében hangsúlyozta, hogy az EU belső piacát az energiaágazatra is ki kell terjeszteni.
Ennek fényében két forgatókönyv képzelhető el: az állam vagy csak az egyetemes szolgáltatást, vagy az egyetemes szolgáltatást és az elosztó cégeket veszi át. Rövidtávon olcsóbbnak egyértelműen az előbbi megoldás tűnik. A szolgáltatók többsége ugyanis minden bizonnyal szívesen megszabadulna veszteséges lakossági üzletágától. Sőt, mivel ezekben a cégekben jelentős vagyonelemek nincsenek, eredményt pedig évek óta nem termelnek, átvételkor valószínűleg nem is kellene jelentős összeget fizetnie érte a kormányzatnak. Más kérdés, hogy hosszabb távon már komoly költségek jelentkeznének az államnál. Ugyanis a lakossági szegmensben sem lehet megtiltani, hogy valaki ajánlatot tegyen a fogyasztóknak - hívta fel a figyelmet az uniós szabályozásra Felsmann Balázs. Márpedig, ha egy piaci szereplő olcsóbban kínálja az áramot, mint az állami cégek, akkor a fogyasztók egy része átvándorol hozzá, s ezzel az állami modell már meg is dőlt.




MENNYIÉRT?
Ahhoz tehát, hogy a rendszer működjön, az árakat tartósan alacsonyan, a piaci ár alatt kell tartani. Biztosra vehető azonban, hogy a szolgáltatást az állam sem tudja hatékonyabban működtetni, mint a jelenlegi tulajdonosok. Ebből következően a tevékenység évente több tízmilliárdos veszteséget termelne, amit bizony az államkincstárból kellene kicsengetni. Az elmúlt esztendőkben az egyetemes szolgáltatók vesztesége évi 30-40 milliárd forint között alakult. Sőt Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója szerint a veszteség feltehetőleg fokozatosan emelkedne. Állami tulajdonban ugyanis nem lenne hatékonysági kényszer, és így a belső költségek növekedésének sem lenne határa. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szolgáltatók jelentős részénél a lakosságnak ugyanaz a cég szolgáltat, mint az üzleti szférának. Így ha az állam át szeretné venni az egyetemes részt, akkor a vállalatokat fel kell darabolni.


A cikket keresse a Figyelő 38-dik számában.