Az Egykettő a műfaji tanácstalanság és/vagy tobzódás iskolapéldája. Zenés bisztrókocsma, borbisztró és fröccsliget, sörsöntés, kézműves bor és sör, pezsgő s koktél, békési szilvalekvár, „régi korok építészeti élménye”, „romkocsmák könnyed hangulata”. Brutális eklektika ez – legalábbis látszólag, a kommunikáció szintjén, ám a szavak ezúttal se riasszanak el senkit. Az utcán túlméretes megállító táblák. A hintóbejárón át sétálunk be a négyzet alakú belső udvarba. Az udvar üvegtetővel védett, levegős, napfényes, közepén szökőkút csobog. Ez ...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/40 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!