A dializálásra utalt betegek először azt gondolják, hogy le kell mondani eddigi életükről, pedig megfelelő kezeléssel teljes életet élhetnek.

Az én történetem azzal kezdődött, hogy kilencéves koromban krónikus vesemedence-gyulladást kaptam, amely a veseműködés folyamatos romlásával járt. Igyekeztem mindent elkövetni, hogy a dialízismentes időszakot minél tovább fenntartsam. Mindez kellő odafigyeléssel, diétával, a rendszeres ellenőrző gondozással, az orvosi utasítások betartásával megvalósítható volt. Tőlem telhetőleg igyekeztem felkészülni arra, hogy egyszer elkövetkezik a dialízis. 2004 őszén végérvényesen kimondták: nem lehet tovább halogatni, el kell kezdeni a művesekezelést.

Azt a traumát, amelyet ez a mondat okozott, nem könnyű feldolgozni! Mi, betegek ilyenkor azt gondoljuk, le kell mondani eddigi életünkről, munkáról, gyereknevelésről és folytathatnám. Szerencsémre megismertem két nagyszerű embert a győri műveseállomáson, akik nemcsak megismertették velem a hasi dialízis (PD) rejtelmeit, de megtanítottak együtt élni vele, és felkértek, hogy dolgozzak velük, legyek a csapatuk tagja. Tehát egyszerre lettem PD-s beteg és PD-s nővér. Köszönet érte Schneider Károly főorvosnak és Huszár Tibor PD-ápolónak.

A hasi dialízis egy otthon végezhető módszer, amely a peritoneumot (hashártyát) használja dialízismembránként. Egy hajlékony, szilikonból készült katéter (Tenckhoff-katéter) hasüregbe történő behelyezését követően 2000 ml speciális összetételű oldatot engedünk a hasüregbe. Az oldat a kezelés típusától függően meghatározott ideig van ott, ezen idő alatt történik a salakanyag és a felesleges víz eltávolítása a szervezetből.

Az eljárás elsajátítása néhány napot vesz igénybe, és a katéter beültetését követő négy hét után már önállóan végezhető. A félórás kezeléseket napi négy alkalommal, 4-6 óránként iktatjuk be a saját életritmusunkhoz igazítva. Biztonságban vagyunk, bármilyen probléma merül fel, a kapcsolattartó nővér a nap 24 órájában elérhető, segítségünkre van!

Hogy nekem miért volt jobb PD-s betegnek lenni a HD-val (gépi kezelés) szemben? Egyrészt, mert imádom a szabadságot, szeretek utazni, így a kezelés mellett csak egyet gondoltam, s már indultam is az ország másik végébe. Nem volt rendszeres, heti bejárás, tűszúrás, nem éreztem, hogy másokra szorulok, sőt még dolgozhattam is, mint sok más PD-s beteg. A hasi dialízis alatt egyenletes a méreganyag- és a folyadékeltávolítás, így állapotom stabilabb volt.

És PD-s nővérként? Arról beszéltem, azt oktattam, ami a saját hétköznapjaimat töltötte ki. Oldatcsere, exit site ápolás stb. Saját tapasztalataimmal „fűszereztem” az oktatást. Mindig tudtam, mit érez valaki, amikor közlik vele, „el kell kezdeni a kezelést”, amikor fél a katéter beültetésétől, aggódik a műtőben, hogy vajon képes lesz-e önmaga ellátására. Betegtársaim, megismerve történetemet, sokkal gyorsabban és könnyebben fogadják el betegségük és a kezelés szükségességének tényét, mondanivalóm több hitelességet nyer, ezáltal nagyobb kedvvel választják a PD-t. Milyen öröm látni, hogy még a 82 éves bácsi is képes megtanulni a hasi dialízist, amikor látom, hogy mindenki be tudja illeszteni a kezelést eddigi életébe, akár munkát is tud vállalni mellette!

A kezelés megkezdésével egy időben kerültem transzplantációs várólistára. Több mint három év PD-s ellátás után sikeres transzplantáción estem át, folytathattam a munkámat, élhettem régi, megszokott életemet, már kezelések nélkül. Hiszem, hogy bármely élethelyzetben szembe kell néznünk a nehézségekkel, hinnünk és akarnunk kell a pozitív változást, és akkor sikerülhet elérni céljainkat!

Bátor Bálintné Gizke