Tim Duy amerikai közgazdász szerint a FED nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy el akarja hitetni a piaci szereplőkkel: a „mennyiségi enyhítés" és a kamatcsökkentés két egymástól független beavatkozás.

Ben Bernanke FED-elnök a FOMC júniusi ülésén két olyan eszközről beszélt, amelyeket a jegybank a jelenlegi, gyakorlatilag zéró irányadó kamat mellett alkalmaz. Az egyik az eszközvásárlási program, ami segít a gazdaságot lendületbe hozni, és erősíti a munkaerőpiacot, a másik a kamatpolitika és a kamatpálya alakulásával kapcsolatos iránymutatás. Ben Bernanke szerint ezen eszközök összetétele a jövőben fokozatosan változik majd.

Paul Krugman értelmezése szerint a FED félreismeri a hivatalos közlemények és a piaci várakozások közötti kapcsolatot. Úgy tűnik, hogy az amerikai jegybank azt feltételezi, hogy a piaci szereplők folyamatosan és mindenekelőtt a pénzintézet bejelentéseit követik nyomon. Valójában azonban nemcsak a közleményeire, hanem az intézkedéseire is odafigyelnek. Így a FED-nek az eszközvásárlások visszafogásáról szóló bejelentése is azt sugallja, hogy elsősorban nem a gazdaságélénkítés volt a fő szempont.

Jan Hatzius egyetért Paul Krugman érvelésével: a jelenlegi rövid lejáratú kamatok alakulásáról szóló iránymutatás puszta ismételgetése nem tartóztatja föl az eladási kedvet a piacon. Az eszközvásárlások visszafogásának halogatása pedig nem állítja helyre a rövid lejáratú kamatokkal kapcsolatos várakozások torzulásait.

Tim Duynak az is szemet szúrt, hogy - Ben Bernanke állításával ellentétben - a FOMC-nél nem volt hivatalos belső konzultáció arról, hogy a FED mindaddig folytatja a kötvényvásárlási programot, amíg a munkanélküliség 7 százalék alá nem csökken. Felmerül tehát a kérdés, hogy honnan jön ez a közbülső horgony? Valószínűleg Bernanke saját elképzelését osztotta meg a FOMC ülésén.

Mindemellett Stephen Williamson szerint nem újdonság, hogy a FED különbséget tesz a mennyiségi enyhítés és a kamatpályáról szóló iránymutatás között. Sőt, a mennyiségi enyhítés fajtáit is típusonként megkülönbözteti, ám a jegybank kommunikációjából az nem derül ki, hogy valamelyiket is előnyben részesítené-e. Az is kérdéses, sőt, Williamson szerint maga a FED sem tudja, hogy az eszközvásárlásra fordított 85 milliárdos összeget mi alapján határozták meg.