Antall György

A tét nem kicsi, hiszen ahogy a PwC egy pár évvel ezelőtti, a világ több mint húsz országában végzett felmérése mutatja, a családi cégeknek fele a vállalkozás családi jellegének fenntartását tervezte, mégis közel harmada nem éli túl az első nemzedékváltást. A maradéknak szintén kevesebb mint harmada jut túl a második generációváltáson. A rendezett nemzedékváltás tehát kulcsfontosságú a túléléshez. Szerencsére a feladat nem megoldhatatlan, a mai tulajdonos nemzedékek hazánkban ugyanis sokkal jobb feltételekkel, azaz kevés adó- és illetékteher mellett adhatják át a családi vagyont, mint a nyugati világ legtöbb országában. Még olyan osztályharcos büntetőadókkal sem kell szembenézniük, mint például 50-60 éve a brit uralkodó osztályok tagjainak.

A generációváltás problémájának gyökere, hogy kevesen gondolnak az elmúlásra. A családi vállalkozást elindító tulajdonosok, az alapítók nemzedéke rendre erős, magukat pótolhatatlannak érző egyéniségekből áll. S valóban, sokszor tényleg lehetetlennek tűnik pótolni azt a tapasztalati tudást és kapcsolati hálót, melyet egy-egy nagy vállalatalapító felhalmozott. A nemzedékváltás, hacsak nem családi tragédia következménye, aligha megy végbe egyik napról a másikra, még akkor sem, ha van a családban alkalmasnak látszó utód.

A siker valójában egy folyamat eredménye, ha úgy tetszik, egy utazás végcélja. Az utazáshoz pedig három dolog szükséges: tudjuk, hol vagyunk, hová akarunk eljutni, s milyen útvonal vezet a célhoz.

A felkészülés során az első teendő a világos helyzetkép felvázolása: mi a tényleges piaci helyzet, mennyit ér a vállalkozás. Fontos látni, hogy mi a tulajdonos szerepe, kik a vállalkozás tényleges irányítói, milyen szerepet töltenek be a családtagok, s végül talán a legfontosabb: látszik-e alkalmas utód a családon belül?

Legalább ennyire fontos arra a kérdésre is választ adni, hogy hová tartunk, mi lesz a vállalkozás helyzete 5-10 év múlva, s nyugdíjasként mivel akar foglalkozni az irányító tulajdonos. Sokan fogadkoznak, hogy nyugalomba vonulásuk után már nem dolgoznak, de kevesen tartják be. Évtizedes vezetői elfoglaltság után aligha lehetséges a hirtelen és teljes visszavonulás. Mindenképpen végig kell gondolni, hogy meddig akar a tulajdonos az üzlettel foglalkozni, s mi lesz utána, mi köti majd le. Fontos azt is tisztázni, hogy mennyi folyó bevételre lesz szüksége. A jövőt természetesen – és szerencsére – nem lehet pontosan előre látni, ezért a vállalati és személyes stratégia is folyamatosan alakul.

A kiindulópont és a cél ismerete után az útvonalat kell megalkotni, s főleg meg kell nyerni az útitársakat a tervhez. A „nagy menetelés”, az átgondolt lépések tervszerű végrehajtása évekig is eltarthat. Nem kevés időt vesz igénybe az utód kiválasztása és felkészítése, illetve ennek hiányában a stratégiai vagy pénzügyi befektetőnek, belső vagy külső menedzsmentnek történő értékesítés, továbbá mindezeknek a folyamatoknak a pénzügyi és adótervezése, majd pedig jogi dokumentálása. A magyar jogrendszer ma már kellően rugalmas, sőt egyre újabb technikákra ad lehetőséget a vállalkozások átörökítése során. Ilyen például az angol–amerikai trust magyar változata, a bizalmi vagyonkezelés, amelynek alapítására jövő tavasztól, az új Ptk. hatálybalépése után nyílik lehetőség.

Sok erős egyéniségű vállalatvezető okkal idegenkedik a külső tanácsadóktól, mert azok aligha tudnak többet az üzletéről, mint ő maga. Pedig nem az a lényeg, hogy többet tudnak, hanem az, hogy adott esetben másképp látják. A vállalkozás továbbörökítése a következő generáció részére nehéz, érzelmileg is megterhelő dolog, főleg az alapítók számára. A bizalmas tanácsadó – ügyvéd, adótanácsadó vagy privát bankár – érti a vállalkozást, de legalább ennyire tisztában van a személyi összefüggésekkel is. Így segíthet a megfelelő feladatokra összepontosítani és a családtagok közötti nézeteltéréseket kisimítani. Nem kell mindent tudnia, a mindentudók mindig is gyanúsak, de a jó pszichológiai érzék és a türelem elengedhetetlen. A felkészült és megbízható tanácsadó így azt is tudja, kit és mikor kell megkérdezni, s mikor jobb hallgatni.

A szerző ügyvéd, a Réti, Antall és Társai PwC Legal cégtársa